| Verreaux-uhu | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bubo lacteus (Temminck, 1821) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Tejuhu | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Verreaux-uhu témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Verreaux-uhu témájú médiaállományokat és Verreaux-uhu témájú kategóriát.
|
A Verreaux-uhu vagy tejuhu (Bubo lacteus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1821-ben, a Strix nembe Strix lactea néven. Egyes szervezetek a Nyctaetus nembe sorolják, Nyctaetus lacteus néven.
Afrikában, a Szahara alatti területeken honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, füves puszták és szavannák, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.
Testhossza 65 centiméter, szárnyfesztávolsága 140 centiméter, testtömege 1600-3100 gramm. A tojó nagyobb és nehezebb a hímnél. Arcát fekete csík keretezi.
Éjjeli ragadozó, nappal pihen. Tápláléka változatos kígyókat, madarakat (főleg gyöngytyúkok és frankolinokat) valamint kisebb emlősöket (rágcsálókat, sünöket, repülőkutyákat) fogyaszt.
Többnyire elhagyott ragadozó madár fészkekben költ. Olykor a gogó terjedelmes fészkének tetején építi meg a fészkét. Csak kivételes esetben telepszik meg faodvakban. Költési időszaka az afrikai száraz évszak idejére esik. Fészekalja 1-3 tojásból áll.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
A faj egy meglehetősen koros, állítólag (kb. 2020-tól) már az ötvenes éveiben járó példánya évtizedek óta él és megtekinthető a balatonedericsi Afrika Múzeum élő állatokat bemutató részlegén; Magyarországon valószínűleg ő a faj egyedüli képviselője.