| Templom-hegy | |
| Ország | |
| Település | Jeruzsálem |
| Hely |
|
| Építési adatok | |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Templom-hegy témájú médiaállományokat. | |

A Templom-hegy (héberül: הַר הַבַּיִת, Har ha-Bayīt, arabul: المسجد الأقصى, al-Masjid al-Aqṣā vagy الحرم الشريف, al-Ḥaram aš-Šarīf)) évezredek óta szent helyként tisztelt domb Jeruzsálem óvárosában. Jelentős mind a három ábrahámita vallás számára, mind a judaizmus, mind a kereszténység és az iszlám számára is, az Újszövetség evangéliumai többször említik. A jelenlegi területet két korai Omajjád-kori építmény, az Al-Aksza-mecset és a Szikla-mecset uralja több kisebb, késő bizánci, korai muszlim, mameluk és az oszmán korszakból származó építménnyel kiegészülve. Tizenegy kapujából tíz a muszlimok számára, egy a nem muszlimok számára használatos.
A judaizmus legszentebb helyének számít, ahol egykor két zsidó templom állt, a zsidó hagyomány szerint a Salamon király által Kr. e. 957-ben építtetett Első Templom, és a Kr. e. 516-ban megépült Második Templom. A Templom-hegy irányába imádkozik a zsidóság.
Az itt álló Al-Aksza-mecset az iszlám második legrégebbi mecsetje, udvara több mint 400 000 hívő befogadására alkalmas, így a világ egyik legnagyobb mecsetjének tekinthető. Mind a szunnita, mind a síita muszlimok számára ez számít az iszlám harmadik legszentebb helyének. A tér magába foglalja azt a helyszínt, amelyet Mohamed próféta mennybemenetelének tartanak. Ez volt egyúttal az első kibla, az a hely amerre a muszlimok imádkozás közben fordulnak.
A területet Jeruzsálem muszlim hatósága felügyeli, az izraeli erők a biztonsági ellenőrzést végzik. A nem muszlimok imádkozási tilalmát a "status quo"-ként emlegetett megállapodás részeként biztosítják.
A Templom-hegy egy keskeny, északról délre meredeken lefelé lejtő hegynyúlvány északi részét alkotja. Keleten a Kidron-völgy, nyugaton pedig a Türopoión-völgy fölé emelkedik, csúcsa 740 m tengerszint feletti magasságban van. Kr. e. 19 körül Nagy Heródes a hegy természetes fennsíkját kibővítette, feltöltette az üregeket és négy hatalmas támfallal körülvetette a területet. A mesterséges terjeszkedés eredményeként nagy, lapos felület jött létre, amely ma Jeruzsálem óvárosának keleti részét alkotja. A trapéz alakú platform nyugati irányban 488 m, keleti irányban 470 m, északi irányban 315 m és déli irányban 280 m hosszú, így teljes területe körülbelül 150 000 m² (37 hold).
A hegy északi támfala és a nyugati támfalának északi része is az ott megépült lakóházak miatt nem látható, a nyugati támfal déli része viszont szabadon áll, ezt a részt ismerik a Nyugati falként, ill. Siratófalként. A hegy déli és keleti támfalai teljes magasságukban láthatóak. Magát a platformot az óváros többi részétől a Türopoión-völgy választja el, ma az egykor mély völgyet a későbbi lerakódások nagyrészt elfedik.

A jelenlegi helyszín egy sík, terjedelmes, kőburkolatú térségként látható, körbe véve fákkal, bokrokkal, nyugati irányban kilátással az óváros felé, keleti irányban pedig az Olajfák hegye felé.
Az Ószövetségben, Mózes első könyvében az olvasható, hogy Ábrahám – a zsidóság és az izmaeliták ősatyja – amikor 100 esztendős volt, felesége fiút szült neki, akit Izsáknak neveztek. Amikor a gyermek nagyobb lett, Isten egy hegyet mutatott Ábrahámnak, hogy ott áldozza fel a fiát.
Ábrahám engedelmeskedett, felment Izsákkal a hegyre, ráfektette az oltárra, és kést ragadott, hogy feláldozza. Ekkor megszólalt az égből Isten angyala, és megállította Ábrahám kezét, mondva, hogy Isten a parancsot csak próbatételnek szánta. Így Ábrahám a fia helyett egy kost áldozott fel. A hagyomány alapján ez itt, a Mórijá hegyén történt.
A Biblia alapján évszázadokkal később, a királyság korában Dávid király a hegyen állította fel az Istennek bemutatott áldozatok oltárát. Már ő akart templomot építeni, de a Biblia alapján ebben meg lett akadályozva:
A hagyomány után Salamon király Kr. e. 970 körül emeltetett templomot itt az Örökkévaló Istennek.
A salamoni templomot Kr. e. 587-ben II. Nabú-kudurri-uszur babiloni uralkodó a várossal együtt leromboltatta. Később, a babiloni fogságból hazatérő zsidók fogtak hozzá az elpusztított város és a templom újraépítéséhez.
Kr. e. 19-ben Júdea helytartója, Nagy Heródes király hozzálátott a templom előcsarnokának nagy arányú kibővítéséhez és megszépítéséhez, így aztán sokan ezt az épületegyüttest harmadik templomnak is nevezik. Úgy tervezte meg a templom újjáépítését, hogy a Római Birodalom egyik legnagyobb épülete legyen, olyan nagy, hogy képes legyen befogadni a zarándokok hatalmas tömegét. A gazdagon díszített épület nagyobb lett, mint Salamoné, de építésének alapjául ugyanaz a terv szolgált. A kirobbant római-zsidó háború végén ezt a templomot Titus római hadvezér seregei pusztították el a várossal együtt, Kr. u. 70-ben. Később a zsidók kérésére még megkísérelték az eredeti templom újjáépítését, de végül nem építették meg.
Az 530-as években I. Justinianus császár egy keresztény templomot építtetett, amelyet nem sokkal később a Jeruzsálemet elfoglaló arabok leromboltak és aztán a saját muzulmán szent helyeiket építették fel ide.
{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó){{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)