További információk
- Steven Runciman: A bizánci teokrácia / Bizánci stílus és civilizáció; ford. Bánki Vera; Gondolat, Budapest, 2007
Vallás-portál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A teokrácia (a gör. Theosz, ’Isten’ és krateia, ’uralom’ szavakból: ’istenuralom’) szót általában többféle politikai rendszerre alkalmazzák, ezek:
A legfőbb hatalom a papság vagy a vallási hatalommal is rendelkező vezető vagy uralkodó kezében van, a vallási (egyházi) és állami intézmények nem különülnek el egymástól. Más felfogás szerint a teokrácia tulajdonképpen nem más, mint papi arisztokrácia.
A történelem során nem voltak ritkák a teokratikus rendszerek, egyes korszakokra (ókor, középkor) kifejezetten jellemző volt.
Egyiptomban a fáraó az égi sólyom, a Hórusz, 'A Távoli' földi megtestesülése, ill. Ré napisten fia volt.
Az ókori Izrael népe a Sínai hegyen kötött szövetség (2Móz) óta teokráciában élt, számára az „Úr” az Isten, ahol a törvények azonosak Isten parancsolataival. Mózes, Józsue, a bírák és a királyok abban a hitben gyakorolták a világi hatalmat, hogy Isten nevében vezetik a népet. Izrael királyságában és Júda királyságában is a próféták állandóan emlékeztették erre a királyokat.
Az ókori római császárok kormányzása szintén teokratikus volt; az augustus jelzője szent voltukra utalt.
A japán császárok a sintó mitológia szerint Amateraszu napistennő leszármazottaiként uralkodtak.
Bizonyos időszakaiban Tibet is teokratikus jegyeket mutatott, a dalai láma vezetése alatt.
A 21. század elején többé-kevésbé teokratikus berendezkedésű államoknak tekintik például a Vatikánt, Iránt vagy Szaúd-Arábiát.
Az ortodox keresztény egyházi közösség teokratikus uralma alatt áll az Athosz-hegyi Köztársaság, mely Görögországhoz tartozik, de lényegében teljes önkormányzattal rendelkezik.
A kereszténység hívői számára a várt Isten országa lényege szerint teokrácia: Isten és Krisztus uralma.
{{cite book}}: Check date values in: |year= (súgó)CS1 karbantartás: year (link)