The xx

The xx
Milánó, Olaszország 2009. október 18.
Milánó, Olaszország 2009. október 18.
Információk
EredetLondon, Anglia
Alapítva2005
Aktív évek2005–napjainkig
MűfajIndie pop, dream pop
KiadóYoung Turks, XL
Tagok
Romy Madley Croft
Oliver Sim
Jamie Smith
Korábbi tagok
Baria Qureshi
A The xx weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz The xx témájú médiaállományokat.

A The xx egy angol indie pop-zenekar.

Története

2005-ben, Londonban alapított a Romy Madley Croft és Oliver Sim. Még abban az évben csatlakozott hozzájuk Baria Qureshi és egy évvel később Jamie Smith. Debütáló albumukat (xx) 2009 augusztusában adták ki. Az album a 2009-es év sikerlemezének számít, a szakmai sajtó több ízben az év legjobb lemezének ítélte (pl.: The Guardian) valamint előkelő második helyet ért el a meghatározó NME-ben is (NME). 2010-ben megnyerték a Mercury Music Prize -t debütáló albumukért. Második nagylemezüket (Coexist) 2012. szeptember 10-én adták ki.

Stílusok és hatások

Az együttes tagjai több művészt is megadnak, akik hatással voltak rájuk. Croft az mondta: "Jamie a soultól indult s aztán áttért a hiphopra és a brit tánczenére. Ő sokkal mélyebb basszust hozott a zenénkbe. Én a Siouxsie and the Banshees és a The Cure zenéjén nőttem fel. Igazából mi különböző dolgok óriási olvasztó tégelye vagyunk. Kedvencei közé sorolja a következőket: Jimi Hendrix, The Slits, Joy Division, Yazoo, Eurythmics és New Order. A The xx-et befolyásolta még a Cocorosie, az Electrelane, a Cocteau Twins, a The Kills és Aaliyah. Sim különösen Aaliah-t kedveli, míg Croft Mariah Carey zenéjét szereti.

Tagok

Jelenlegi

  • Romy Madley Croft – gitár, ének
  • Oliver Sim – basszusgitár, ének, billentyűsök
  • Jamie Smith, also known as Jamie xx – billentyűsök, ütőhangszerek

Korábbi

  • Baria Qureshi – billentyűsök, gitár (2005–2009)

Diszkográfia

Jegyzetek

  1. ↑ Megaw, Nick and Alex Hill. "Album Review: The xx – Coexist". The Oxford Student. 2013. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. november 25.. When Sim described the sound of the upcoming album as inspired by "club music", I must say I was apprehensive. I loved Jamie XX's remix of Gil-Scott Heron as much as anyone, but how would the ethereal, reverb-tinged dream pop that XX meekly revealed combine with club music?
  2. ↑ "The xx- Coexist". The Needle Drop. 2013. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. november 25.. On their sophomore effort, London dream pop outfit the xx drum up more of the skeletal, emotive style their first album delivered.
  3. ↑ "The xx". Rhapsody. Hozzáférés: 2012. november 25.
  4. ↑ Cochrane, Greg (2009. május 12.). "Introducing…The XX". Newsbeat. BBC News. Hozzáférés: 2010. március 12.
  5. ↑ "The XX - XX". The Guardian. 2009. december 18. Hozzáférés: 2012. január 31.
  6. ↑ "50 Best Albums of 2009". NME. 2009. december 9. Hozzáférés: 2010. március 12.
  7. ↑ "The xx". Thexx.info. 2012. november 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 15.
  8. ↑ Savlov, Marc (2010. október 8.). "UK melodrama blessed from above". austinchronicle.com. Hozzáférés: 2015. október 15.
  9. ↑ Capart, Nicolas (2009. október 9.). "The Smile of XX (an interview with singer Romy) (original title: Le Sourire de XX)". La Libre Belgique. Hozzáférés: 2013. augusztus 21.. Des sixties, je retiens Jimi Hendrix que me faisait écouter mon père. Puis, dans les années septante, The Slits, que j'adorais, Siouxsie and the Banshees (dont elle porte le T-shirt), Joy Division Les années quatre-vingt avec Yazoo et Eurythmics New Order aussi. Et bien sûr The Cure. Off the 60s, I select Jimi Hendrix that my father made me discover. Then in the 1970s, The Slits that I loved, Siouxsie and the Banshees (whom she wore a T-shirt, note of the author), Joy Division. The 80s with Yazoo and Eurythmics, also New Order. And of course The Cure.
  10. ↑ "XX: Interview and acoustic session (for the website Fluctuat.net)". 2010. június 15. Hozzáférés: 2013. augusztus 21.
  11. ↑ Rogers, Jude (2009. augusztus 13.). "xx – A teen band with a difference". The Guardian. Hozzáférés: 2014. augusztus 26.

Külső hivatkozások