Thomas Bernhard

Thomas Bernhard
SzületettNicolaas Thomas Bernhard
1931. február 9.
Heerlen, Hollandia
Elhunyt1989. február 12. (58 évesen)
Gmunden, Ausztria
ÁlneveThomas Fabian
Állampolgárságaosztrák
Nemzetiségeosztrák
ÉlettársaMarianne Hoppe
SzüleiHerta Fabjan
Alois Zuckerstätter
Foglalkozása
IskoláiMozarteum
Kitüntetései
Lista
  • Julius Campe award (1964)
  • Literaturpreis der Stadt Bremen (Frost, 1965)
  • Anton Wildgans-díj (1967)
  • Austrian Promotional Prize for Literature (1967)
  • Büchner-díj (1970)
  • Franz Grillparzer Prize (1971)
  • Grimme-díj (Ferry Radax, Gérard Vandenberg, Grimme-Preis 1972, 1972)
  • Feltrinelli-díj (1987)
  • Médicis-díj (külföldi szerzők számára) (1988)
Halál okatermészetes halál
SírhelyeGrinzingi temető (Gruppe 21, Reihe 6, Nummer 1)
Írói pályafutása
Jellemző műfajokpróza
Alkotói évei1957–1989
Fontosabb művei
  • Korrektur
  • Extinction
  • Der Untergeher
  • Woodcutters
  • Heldenplatz
Thomas Bernhard aláírása
Thomas Bernhard aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Bernhard témájú médiaállományokat.

Niclaas Thomas Bernhard (Heerlen, Hollandia, 1931. február 9. – Gmunden, Ausztria, 1989. február 12.) Büchner-díjasjal osztrák író, a 20. század második felének egyik legjelentősebb német nyelvű irodalmi szerzője.

Életpályája

Apja Alois Zuckerstätter asztalos, anyja Herta Bernhard volt (Johannes Freumbichler szintén osztrák író lánya). Thomas gyermekkorát egy rotterdami gyermekotthonban, majd szintén Rotterdamban nevelőszülőknél töltötte, később anyai nagyszülei magukhoz vették Bécsbe.

1943-tól Salzburgba járt gimnáziumba (kollégista bentlakóként), de 1947-ben otthagyta a gyűlölt iskolát és segédnek ment egy élelmiszerboltba. Hogy túlélte életveszélyes tüdőbetegségét mindenekelőtt saját élni akarásának köszönhette, amely ébredő művészi érdeklődését is erősítette – énekelni tanult, írni kezdett. Gyermekkorát és fiatalságát később egy ötkötetes önéletrajzi elbeszélésben jegyezte le. 1952-től 1957-ig a salzburgi Mozarteumban tanult éneket, rendezést és színművészetet és tanulmányával párhuzamosan riporterként és kritikusként dolgozott a Demokratisches Volksblatt című újságnak. Ezt követően 1957-től Gerhard Lampersberg zeneszerző vendége volt mintegy két évig Maria Saalban, majd Bécsbe ill. 1965-ben végül egy felső-ausztriai tanyára, Ohlsdorfba költözött.

Írói tevékenysége kezdetén verseket, rövid színdarabokat, prózavázlatokat készített. Frost (Fagy) című regénye volt első írói sikere. Az ezt követő további prózai írásaiban folytatta a rá annyira jellemző szubjektív-monológokkal tűzdelt stílusát. Téma az általa kaotikusnak érzékelt külvilág, a bűnözés, betegség, halál és általában az osztrák hétköznapok, az osztrák-német kulturális hagyományok. Stílusára jellemző a túlzás és egyfajta apodiktikus hangnem; ezek segítségével érte el a provokáló hatást, hogy az élethazugságokat felfedje. Színdarabjai ezen témák variációi: pusztulás, halál, romlás, túlélés a destruktív meghiúsult világban. Bizonyos értelemben a színdarabok nem vígjátékok, nem drámák, hanem végjátékok, finálék. De Samuel Beckett-tel ellentétben az ő történetei valódi helyszíneken és valós időben játszódnak, lineárisan vezetnek a halálhoz. Itt is jellegzetes a monológ. Néhány botrányszagú színdarabja terrorizmusról, a Filbinger-ügyről és a mai Ausztria és fasizmus viszonyáról.

Fontosabb művei

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ "Marianne Hoppe gestorben". die tageszeitung (német nyelven). Taz, die tageszeitung Verlagsgenossenschaft eG. 2002. október 26. 2. o. Hozzáférés: 2022. május 26.
  2. ↑ "Verstorbenensuche". Hozzáférés: 2022. május 26.

Források

Kapcsolódó szócikkek