Thunnus orientalis

Thunnus orientalis
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Thunnus
South, 1845
Alnem: Thunnus
Faj: T. orientalis
Tudományos név
Thunnus orientalis
(Temminck & Schlegel, 1844)
Szinonimák
  • Orcynus schlegelii Steindachner, 1884
  • Thunnus saliens Jordan & Evermann, 1926
  • Thunnus schlegelii ( Steindachner, 1884)
  • Thunnus thynnus (non Linnaeus, 1758)
  • Thunnus thynnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844)
  • Thynnus orientalis Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Thunnus orientalis témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Thunnus orientalis témájú médiaállományokat és Thunnus orientalis témájú kategóriát.

A Thunnus orientalis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A Thunnus orientalis legfőbb előfordulási területe a Csendes-óceán északi felén van. Az Ohotszki-tengertől az Alaszkai-öbölig található meg. Délfelé nyugaton a Fülöp-szigetekig és keleten Kaliforniáig és Alsó-Kaliforniáig lelhető fel. Négy alkalomkor kihalászták Ausztrália nyugati vizeiből, Pápua Új-Guinea környékéről és a Dél-Csendes-óceánból. Megfigyelések szerint, tavasszal és kora nyáron körülbelül három hónapig Új-Zéland környékére vándorol. Az észak-amerikai partoknál június és szeptember között északabbra vándorol.

Megjelenése

Az átlagos mérete 200 centiméter, de 300 centiméteresre is megnőhet. Az eddig kifogott legnehezebb példány 450 kilogrammos volt.

Életmódja

Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója, azonban néha a brakkvízbe is beúszik. 1-200 méteres mélységek között él. A 27 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Tápláléka főleg halakból és kalmárokból áll, de étrendjét kiegészíti különböző rákokkal és azok lárváival; de ha muszáj akkor a kacslábú rákok (Cirripedia) közé tartozó Sessilia-fajokkal is beéri. A rajait, csak azonos méretű fajtársaival vagy egyéb makrélafélékkel alkotja.

Legfeljebb 15 évig él.

Felhasználása

Ezt a tonhalat ipari mértékben halásszák. Főleg frissen vagy fagyasztva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik. A tenyésztet tonhalak egyike.

Képek

Források