A torit (névváltozata: tórit, orangit) tórium tartalmú nezoszilikát, a gránátcsoport tagja. Tetragonális kristályrendszerben piramisos vagy dipiramisos végződésű oszlopok, sugaras vagy szálas halmazokban kristályosodik. Előfordul amorf (alaktalan) tömegekben is. Kristályai nagy hasonlóságot mutatnak a cirkon kristályokkal, attól a radioaktivitás különbözteti meg.
Kémiai és fizikai tulajdonságai
Képlete: ThSiO4.
Szimmetriája: a tetragonális kristályrendszerben, jellemző a négyzetes szimmetria..
Különleges tulajdonsága: erős radioaktivitást mutat.
Elméleti tartalma:
Tórium (Th): 71,6%
Szilicium (Si): 8,7%
Oxigén (O): 19,4%
Elnevezése és keletkezése
Morten Thrane Esmark norvég lelkész és mineralógus fedezte fel és a német Berzelius nevezte el tóriumtartalma alapján. Magmás kőzetek járulékos elegyrésze gránitokban és más mélységi magmás kőzetekben, pegmatitokban (nagyszemcsézettségű kristályos kőzetekben) gyakori. Megtalálható üledékes torlatokban is.
Norvégiában Brevik és Svédország területén. Nagyobb mennyiség található Srí Lanka szigetén. A legnagyobb előfordulás Kanadában Ontario tartományban található.
Az Erdősmecske közelében lévő gránit magas járulékos ásványtartalma között elváltozott biotitokben található torit. Sopron és az országhatár között aSzarvas-hegy, Ferenc-forrás és a Füzesárok környékén idős kristályos palákban fordul elő. Ugyanezen a területen a szálbanálló kvarcit és kvarcitgörgeteg is tartalmaz toritot, ahol narancsvörös bevonatot képez florencit és monacit kristályok felületén.
