Az 1890-es Treasury Note sorozat The Grand Watermelon néven emlegetett 1000 dollárosa.
Bevonás ideje
jelenleg is törvényes és érvényes fizetőeszköznek minősül
A Treasury Note (nem hivatalos nevén Coin Note) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya által 1890 és 1893 között kibocsátott, arany- és ezüstérmékre egyaránt beváltható amerikai dollár államjegy (állami kiadású papírpénz) típus volt. A Sherman ezüstvásárlási törvény (Sherman Silver Purchase Act 1890) felhatalmazása alapján 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 dolláros címletekben hozták forgalomba, mindössze az 1890-1893 közötti időszakban. Két, csak hátoldali dizájnjukban eltérő sorozatban bocsátották ki: az 1890-es sorozatban (Ornate Designs) 1, 2, 5, 10, 20, 100 és 1000 dolláros címletekkel, valamint a módosított hátoldalú 1891-es sorozatban (Open Backs), amely 1, 2, 50, 10, 20, 50, 100, és 1000 címletekkel. Az 1891-ers sorozatban megterveztek ugyan egy 500 dollárost is, de ez végül nem került forgalomba.
Az amerikai dollár papírpénzei két méretben készültek, 1861 és 1928 közötti nagy méretű, 187 x 79mm-es (large size note), 1928 óta pedig 156 x 67 m-es kis méretű (small size note) kivitelben. A Treasury Note típus csak a nagy, 187 x 79mm-es méretben létezik.
A korszak amerikai papírpénzei
Az 1928 előtti korszak nagy méretű amerikai papírpénztípusai, a Treasury Note, a United States Note, a Gold Certificate, a Silver Certificate, a Demand Note államjegyek és a Federal Reserve Note, a Federal Reserve Bank Note, és a National Bank Note bankjegyek típusonként eltérő dizájnnal és általában címleteként eltérő portrékkal voltak nyomtatva.
Története
Az Egyesült Államok szövetségi kormánya 1890-1893 között, Sherman ezüstvásárlási törvény (Sherman Silver Purchase Act 1890) felhatalmazása alapján Treasury Note típusú államjegyeket bocsátott ki, azzal a speciális céllal, hogy kifizessék velük azokat a magánszemélyeknek, akik ezüstöt adtak el a kincstárnak (United States Department of the Treasury). Ezek a Treasury Note típusú államjegyek speciális kibocsátási céljuk mellett korlátlanul törvényes és érvényes fizetőeszköznek számítottak és bárki bármilyen tranzakcióra felhasználhatta őket, amint kikerültek a mindennapi készpénzforgalomba.
Más korabeli olyan amerikai dollár államjegy típusokkal szemben, mint a csak aranyérmére váltható Gold Certificate és a csak ezüstérmére váltható Silver Certificate amerikai papírpénztípusok, a Treasury Note típus arany- és ezüstérmékre egyaránt beváltható volt a kincstárnál. Ez a megoldás lehetővé tette a kincstár számára, hogy a Terasury Note címletek beváltása során ezüstérmében, aranyérmében vagy akár mindkettőben vegyesen teljesítse a beváltási kötelezettségét. Ez bizonyos mértékű kontrollt biztosított a kincstár számára, amikor a két nemesfém relatív értéke egymáshoz képest ingadozott. A Treasury Note megnevezésére használt nem hivatalos, hétköznapi Coin Note („érmejegy”) kifejezés eredete nem világos – utalhat a címletek „in Coin” (érmében) történő kifizetést jelentő feliratára, esetleg arra az arany-, vagy ezüstérmére, amelyre be lehetett váltani, vagy abból a tényből származhatott, hogy azért kerültek kibocsátásra, hogy olyan ezüstért fizessenek, amelyekből a kincstár később pénzérméket veretett (ekkor a dime (10 cent), negyeddollár, féldollár és 1 dollár értékű érméket verték ezüstbő, 90%-os ezüsttartalommal).
Típusai
1890-es sorozat
Az 1890-es sorozat 1, 2, 5, 10, 20, 100 és 1000 dolláros címletekből állt. Az 1890-es sorozatú bankjegyek egyik megkülönböztető jegye a rendkívül díszes, ornamentális dizájnú hátoldal (Ornate Designs). Ennek célja az esztétikum mellett elsősorban a hamisítás megnehezítése volt.
A sorozat 100 és 1000 dollárosát a hátoldali hatalmas „100” és „1000” értékjelzése nulláinak mintázata miatt a "nagy görögdinnye" (The Grand Watermelon) néven emlegették. Az 1890-es sorozat 1000 dollárosából mindössze hét darab maradt fenn, ezek közül négy múzeumok birtokában, három darab pedig magángyűjteményekben található, ez utóbbiak közül kettő a nagy barna kincstári címeres, még mindössze egy darab a kis piros kincstári címeres változat. Az 1890-es Ornate Designs sorozat The Grand Watermelon 1000 dollárosa jelenleg a világ legértékesebb papírpénze, melynek ugyanazon példánya 1944-ben 1230 dollárért, 1970-ben 11 000 dollárért, 2006-ban 2 255 000 dollárért, végül minden idők legdrágábban gazdát cserélt papírpénzeként 2014-ben már 3 290 000 dollárért kelt el aukción.
Az 1890-es sorozatot piros sorozatszámokkal és nagy méretű barna, vagy kis méretű piros kincstári címerrel (United States Treasury seal) is nyomtatták.
Az 1891-es sorozat 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 dolláros címletekből állt. Az 1891-es sorozat 1, 2, 5, 10, 20, 100 és 1000 dollárosának előoldala megegyezik az 1890-es sorozat előoldalával. Az 1891-es sorozatban jelent csak meg az 50 dolláros címlet, mely az 1890-esben még nem szerepelt. Az 1891-es sorozatban ugyancsak megtervezték az 500 dollárost, William Tecumseh Sherman tábornok portréjával, de ez végül nem került forgalomba.
Az 1890-es Treasury Note sorozat kritikusai azzal érveltek, hogy a részletgazdag, szinte a teljes felületre kiterjedő hátoldali nyomat a laikusok számára megnehezíti az eredeti és a hamisított bankjegyek egyszerű és gyors megkülönböztetését. Ennek következtében az 1891-es sorozat címleteinek hátoldali dizájnját jelentősen leegyszerűsítették (Open Backs) és nagy szabad, nyomat nélküli, üres felületeket hagytak a dekoratív keretben.
1891-es Open Backs sorozat 1000 dollárosból mindössze két példány maradt fenn, egy múzeumban, méghozzá a Smithsonian Institution birtokában, egy pedig magántulajdonban, utóbbi 2013-ban a Heritage Auctions aukcióján 2 585 000 dolláros rekordáron kelt el.
Az 1891-es sorozatot piros sorozatszámokkal és kis méretű piros kincstári címerrel (United States Treasury seal) nyomtatták.
1891-ben a Silver Certificate típus 1891-es sorozatának hátoldala az 1891-es Treasury Note típus hátoldalához hasonló áttervezésen ment keresztül, mely során megtartották az 1886-os Silver Certificate sorozat előoldali dizájnját, de hátoldalát szintén leegyszerűsítették (Open Backs) és nagy szabad, nyomat nélküli, üres felületeket hagytak a dekoratív keretben.
