Trichomoniázis

Trichomoniázis
A trichomoniázis epidemiológiája
A trichomoniázis epidemiológiája
Osztályozás
BNO-111A92
BNO-10A59
BNO-9131
Adatbázisok
DiseasesDB13334
MedlinePlus001331
eMedicinemed/2308  emerg/613
MeSH IDD014246
A Wikimédia Commons tartalmaz Trichomoniázis témájú médiaállományokat.

A trichomoniázis (trichomoniasis) a hüvely vagy a húgycső megbetegedésével járó nemi úton terjedő betegség, melyet a Trichomonas vaginalis nevű ostoros protozoon okoz. A kórokozó megfertőzheti mind a nők, mind a férfiak húgyutait és ivarszerveit, a tünetek azonban főleg nőknél jelentkeznek, égő-viszkető érzés, hüvelyfolyás formájában. A leggyakoribb nem vírus okozta szexuális úton terjedő fertőző betegségnek számít, 2005-ben a fiatal nők között 2,8 százalék, míg a férfiak körében 1,7 százalék volt a prevalenciája az Amerikai Egyesült Államokban. Férfiaknál a kórokozó megtelepszik a húgycsőben, a prosztatában és a húgyhólyagban, de csak ritkán okoz tüneteket. Bizonyos területeken a nem-gonococcusos fertőzések akár 5–10%-át is kiteheti ez a megbetegedés. Kimutatása férfiaknál nehezebb, mint nőknél.

Tünetek

Nőknél a betegség általában egy zöldes-sárga habos hüvelyi váladékozással kezdődik. A nők egy részénél a folyás kisfokú is lehet. A külső nemi szervek érzékenyek és fájdalmasak, a nemi aktus is fájdalmas lehet. Súlyosabb esetekben a külső nemi szervek és a környező bőrterületek gyulladttá válnak és a szeméremajkak megduzzadnak. Előfordul a hólyag fertőzésére emlékeztető fájdalmas és gyakori vizelés.

A férfiaknak általában nincsenek panaszaik, viszont partnerüket megfertőzhetik. Bizonyos esetekben azonban előfordul, hogy rövid ideig habos vagy gennyszerű váladék ürül a húgycsőből, a vizelés fájdalmassá és gyakoribbá válik. Ezek a tünetek általában kora reggel jelentkeznek. A húgycső enyhén érzékeny lehet, néha pedig a pénisz nyílásán nedvesség észlelhető. A herék fájdalmával járó mellékhere-gyulladás csak ritkán fordul elő. A prosztata szintén megbetegedhet.

Diagnózis

Trichomonas vaginalis hüvelykenetben (Papanicolaou festés). A nagy hámsejtek mellett a kép jobb felső sarkában látható az előbbieknél kisebb, sötétebben festődő kórokozó.

Mikroszkópia

A klinikai kép értékelése mellett a natív mikroszkópos vizsgálat a leggyorsabb diagnosztikai módszer. A hüvely-, húgycső- vagy prosztataváladékból nyert mintát 0,9%-os nátrium-klorid oldat hozzáadása mellett felhordják a tárgylemezre, és lefedik fedőlemezzel. A natív készítményt az orvosi rendelőben, még meleg állapotban, legkésőbb 20 perccel a mintavétel után ki kell értékelni: fény- vagy fáziskontraszt-mikroszkóppal 200-1000-szeres nagyítás mellett a mozgó flagellata 55-60%-os biztonsággal kimutatható. Ha a minta helyszíni kiértékelésére nincs mód, további lehetőség a kenet metanolos fixálása a tárgylemezen és festési eljárással való kiértékelése. Erre a célra a Papanicolaou-, Giemsa- vagy Pappenheim-festések a legalkalmasabbak, de ezek helyes interpretációjához nagy gyakorlat szükséges, és érzékenységük nem haladja meg a natív vizsgálatét. A mikroszkópos vizsgálat elsősorban a fertőzés akut stádiumában eredményes, amikor a csíraszám a legmagasabb a vizsgálati anyagban.

Tenyésztés

A mikroszkópos vizsgálatnál megbízhatóbb, de körülményes eljárás a protozoonnak a frissen leoltott mintából való kitenyésztése. A kereskedelmi forgalomban kapható folyékony táptalajok közül a CPLM (cystein-pepton-liver-maltose), a Diamond's TYM (trypticase-yeast-maltose), az Oxoid CM0161 és a Trichosel bouillon a leggyakrabban használt táptalajok. A mintavétel után a váladékot rögtön a (lehetőleg 37 °C-ra előmelegített) transzport táptalajba kell leoltani, és ezen a hőmérsékleten inkubálva néhány órán, de legkésőbb egy napon belül eljuttatni a laboratóriumba. A mikrobiológiai tenyésztés 2-7 napot vesz igénybe, melynek során a táptalaj többszöri frissítése szükséges, és a tenyészet 1-2 naponta kiértékelendő. A módszer érzékenysége 38-82%; hasonlóan a mikroszkópos vizsgálathoz, tünetmentes hordozók esetében gyakori az álnegatív eredmény. Az eljárás előnye, hogy lehetőséget nyújt a rezisztenciavizsgálatra, így az antibiotikus kezelésben alkalmazott terápiás dózis egyénre szabható.

Antigén teszt

A legelterjedtebb antigén kimutatáson alapuló teszt az OSOM Trichomonas Rapid Test, mely egy laterális áramlású immunokromatográfiás gyorsteszt. A teszt során a hüvely-, húgycső- vagy prosztataváladékból nyert, pufferfolyadékkal elkevert minta egy nitrocellulóz tesztcsíkon keresztül áramlik. Az áramló folyadék először egy, a T. vaginalis-ra fajlagos antitestekkel konjugált színes mikrogömböket tartalmazó sávon halad át. Amennyiben T. vaginalis antigén van jelen a mintában, ez az antitesthez kötődik és immunkomplexet képez. Az immunkomplexet tartalmazó folyadék további áramlása során egy második T. vaginalis-specifikus antitesttel borított sávon halad át, melyen az immunkomplex megkötődik: a konjugált színes mikrogömbök e sávban összegyűlnek és létrehozzák a felhasználó számára könnyen felismerhető színes vonalat. Ez a beteg-közeli (point-of-care) gyorsteszt 20 perc alatt az orvosi rendelőben, vagy akár otthon is elvégezhető. További előnye, hogy akkor is alkalmazható, ha a mintában jelenlévő protozoonok száma nem éri el a mikroszkóppal láthatót, vagy a mintában már nincs élő kórokozó. Tünetmentes betegeknél (legalacsonyabb kórokozószám) azonban ez a módszer sem mindig eredményes. Az eljárás érzékenysége 62-95% között mozog.

Nukleinsav amplifikációs teszt

A T. vaginalis egy rövid, alkalmasan megválasztott génszekvenciájának pl. polimeráz-láncreakcióval (PCR) történő sokszorozása (amplifikációja) és kimutatása a mai gyakorlatban használt legérzékenyebb módszer a trichomoniázis diagnosztikájában (95-100%-os érzékenység). Több teszttel akár 1-2 kórokozó sejt jelenléte is kimutatható a mintában, így ez a legalkalmasabb módja a tünetmentes (de fertőzőképes) betegek azonosításának. A rendkívül érzékeny, sem magas csíraszámot, sem élő kórokozó sejteket nem igénylő eljárás hátránya, hogy a fertőzés gyógyulása után még 3-5 hétig álpozitív eredményt szolgáltathat, a fertőzésből visszamaradt, elhalt mikrobák detekciója révén. Az amplifikációs módszer további előnye, hogy vele több primer párt alkalmazva multiplex rendszer alakítható ki, mellyel több fertőző ágens jelenlétét lehet egyidejűleg vizsgálni. A nemi betegségek multiplex PCR vizsgálata során jól felszerelt laborháttér mellett egyetlen levett vizsgálati anyagból kimutatható a T. vaginalis mellett a Neisseria gonorrhoeae, a Chlamydia trachomatis, a Herpes simplex I-II az Ureaplasma urealyticum, az Ureaplasma parvum, a Mycoplasma hominis és a Mycoplasma genitalium.

Kezelés

Antibiotikum

A terápiában a vezető szerepet az 5-nitroimidazol származékai játsszák, melyek közül Magyarországon a metronidazol és a tinidazol van forgalomban. Lökésterápiában 2 g metronidazol vagy tinidazol egyszeri bevitelével az esetek 82-88%-ában érhető el gyógyulás. Kúraszerű kezelésre napi 2 x 500 mg metronidazol alkalmazható 7 napon át; a gyógyulási arány ebben az esetben 95%-os. Helyi kezelésre férfiakban nincs mód, azonban nőkben sem elégséges, mert a hüvely nyálkahártyáján keresztül felszívódó metronidazol biológiai hasznosulása csupán mintegy ötöde a szájon át vagy intravénásan bevitt gyógyszerének. Mivel a parazita jelen lehet a húgycsőben, a hólyagban, a Bartholin- és Skene-mirigyekben illetve a méhnyak nyálkahártyáján is, az intravaginálisan alkalmazott metronidazol önmagában csak az esetek 20%-ában eredményez gyógyulást. A szisztémás terápia hatásfoka azonban növelhető kiegészítő hüvelyi metronidazol kezeléssel: 2 g metronidazollal lefolytatott lökésterápiában a szérum metronidazol-koncentráció 24-48 órán keresztül haladja meg a protozoonra nézve letális értéket, a hüvelyváladékban mért koncentráció azonban a szérumban mérhetőnek csupán kb. 50%-a. A hüvelyben ennek megfelelően a kezelés hatásos időablaka rövidebb, amit a helyileg alkalmazott metronidazol, klotrimazol vagy valamely trichomonacid tulajdonságú antiszeptikum, pl. povidon-jód, dekvalínium-klorid, polikrezulén vagy oktenidin-hidroklorid/fenoxietanol meghosszabbíthat. A klinikai esetek kb. 5%-a köthető metronidazol-rezisztens törzsekhez. Az 5-nitroimidazol gyógyszercsoporton belüli keresztrezisztenciák miatt gyakori a (valamilyen fokú) egyidejű metronidazol- és tinidazol-rezisztencia. Ilyenkor a dózis növelése, a kombinált szisztémás és helyi terápiák, valamint a laktobacillus védőoltás alkalmazása vezethet eredményre. A fertőzött pár mindkét tagját egyidejűleg kell kezelni, akkor is, ha egyikük vagy mindkettőjük tünetmentes. A betegség igazolt klinikai és mikrobiológiai gyógyulása előtt folytatott nemi élet a partnerek újrafertőződéséhez vezethet.

Laktobacillus védőoltás

A trichomonas fertőzött nőbetegekben gyakorlatilag mindig jelen van anaerob bakteriális infekció is. A T. vaginalis mellett nagyszámú Mycoplasma, Parvimonas, Sneathia és egyéb nemzetségekbe tartozó baktériumokból álló mikrobiális közösségben a normál hüvelyflórát alkotó laktobacillusok általában jelentősen visszaszorulnak vagy el is tűnnek. Az 1970-es években tett felismerés, hogy az ebben az ökoszisztémában fennmaradó laktobacillus törzsek egy része morfológiailag és élettanilag aberráns, nem kedvez a trichomonasos és bakteriális hüvelyfertőzés gyógyulásának. A trichomoniázis kezelésére terápiás javallattal rendelkező, vényköteles laktobacillus védőoltások ezek ellen a laktobacillus törzsek ellen alakítanak ki immunitást, mely lehetővé teszi a normál laktobacillus populáció megtelepülését. Az antibiotikumos kezelést laktobacillus védőoltással kiegészítve a recidívák aránya kb. 85%-kal csökkenthető.

Jegyzetek

  1. ↑ Schwebke JR, Burgess D. (2004). "Trichomoniasis". Clin Microbiol Rev. (angol nyelven). 17 (4): 794–803. doi:10.1128/CMR.17.4.794-803.2004. PMID 15489349. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  2. ↑ Miller WC, Swygard H, Hobbs MM, Ford CA, Handcock MS, Morris M, Schmitz JL, Cohen MS, Harris KM, Udry JR. (2005). "The prevalence of trichomoniasis in young adults in the United States". Sex Transm Dis. (angol nyelven). 32 (10): 593–8. PMID 16205299. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  3. 1 2 3 4 5 Vizer Miklós (2014). "Nemi úton terjedő fertőzések". In Pál Attila (ed.). A szülészet - nőgyógyászat egyetemi tankönyve (2. kiadás ed.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt. ISBN 978-963-226-480-6.
  4. 1 2 Gerd Neumann, Axel Schäfer (2012). Mikroskopische Diagnostik in der Frauenarztpraxis (1. kiadás ed.). Springer-Verlag Berlin Heidelberg. doi:10.1007/978-3-642-20936-9. ISBN 978-3-642-20935-2.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 Jane Schwebke (2012). "Trichomonas: clinical analysis of a highly prevalent and misdiagnosed infection" (PDF). OBG Management. 24 (9, Suppl.): S1–S4. ISSN 1044-307X. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  6. ↑ Mason PR, Super H, Fripp PJ (1976). "Comparison of four techniques for the routine diagnosis of Trichomonas vaginalis infection". Journal of Clinical Pathology. 29 (2): 154–157. doi:10.1136/jcp.29.2.154. ISSN 0021-9746. PMID 58872. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. ↑ Borchardt KA, Zhang MZ, Shing H, Flink K (1997). "A comparison of the sensitivity of the InPouch TV, Diamond's and Trichosel media for detection of Trichomonas vaginalis". Genitourinary Medicine. 73 (4): 297–298. doi:10.1136/sti.73.4.297. ISSN 0266-4348. PMID 9389954. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  8. ↑ Patel SR, Wiese W, Patel SC, Ohl C, Byrd JC, Estrada CA (2000). "Systematic review of diagnostic tests for vaginal trichomoniasis". Infectious Diseases in Obstetrics and Gynecology. 8 (5–6): 248–257. doi:10.1155/s1064744900000375. ISSN 1064-7449. PMID 11220487. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  9. 1 2 "OSOM Trichomonas Test. A rapid test for the detection of Trichomonas vaginalis. Documentation CLSI: Sample Procedure". Sekisui Diagnostics, LLC. Hozzáférés: 2021. március 9.
  10. ↑ Pál Tibor (2013). "Diagnosztika, terápia, megelőzés: Klinikai mikrobiológiai vizsgálatok". In Pál Tibor (ed.). Az orvosi mikrobiológia tankönyve (2. kiadás ed.). Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt. ISBN 978-963-226-463-9.
  11. ↑ Kimberly A. Workowski, Gail A. Bolan (2015). "Sexually Transmitted Diseases Treatment Guidelines, 2015". MMWR. Recommendations and Reports : Morbidity and Mortality Weekly report. 64 (RR-03): 1–137. ISSN 1057-5987. PMID 26042815. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  12. ↑ "Szexuálisan terjedő betegségek (STD) laboratóriumi tesztjei nőknek nőgyógyászati mintavétellel". Medicover Zrt. Hozzáférés: 2021. március 9.
  13. 1 2 3 4 5 Cudmore SL, Delgaty KL, Hayward-McClelland SF, Petrin DP, Garber GE (2004). "Treatment of infections caused by metronidazole-resistant Trichomonas vaginalis". Clinical Microbiology Reviews. 17 (4): 783–793. doi:10.1128/cmr.17.4.783-793.2004. ISSN 0893-8512. PMID 15489348. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  14. ↑ Wendel KA, Workowski KA (2007). "Trichomoniasis: challenges to appropriate management". Clinical Infectious Diseases : an Official Publication of the Infectious Diseases Society of America. 44 (Suppl 3): S123-9. doi:10.1086/511425. ISSN 1058-4838. PMID 17342665. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  15. ↑ Mammen-Tobin A, Wilson JD (2005). "Management of metronidazole-resistant Trichomonas vaginalis – a new approach". International Journal of STD & AIDS. 16 (7): 488–490. doi:10.1258/0956462054308422. ISSN 0956-4624. PMID 16004628. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  16. ↑ Mendling W, Weissenbacher ER, Gerber S, Prasauskas V, Grob P (2015). "Use of locally delivered dequalinium chloride in the treatment of vaginal infections: a review". Archives of Gynecology and Obstetrics. 293 (3): 469–484. doi:10.1007/s00404-015-3914-8. ISSN 0932-0067. PMID 26506926. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  17. ↑ De La Hoz FJE (2019). "Efficacy and tolerance of policresulen in the treatment of the genitourinary syndrome of menopause". International Journal of Family & Community Medicine. 3 (3): 132–136. doi:10.15406/ijfcm.2019.03.00145. ISSN 2577-8269. Policresulen has a selective effect on dead or pathologically altered tissues in the vagina, making them coagulate with a subsequent elimination, without affecting the healthy squamous epithelium. Its broad antimicrobial spectrum eradicates the pathogens of the vagina (bacteria, trichomonas and fungi), but increases the growth of Lactobacilli (Bacillus Döderlein) responsible for maintaining the physiological acidity of the vagina. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  18. ↑ Küng E, Pietrzak J, Klaus C, Walochnik J (2016). "In vitro effect of octenidine dihydrochloride against Trichomonas vaginalis". International Journal of Antimicrobial Agents. 47 (3): 232–234. doi:10.1016/j.ijantimicag.2015.12.010. ISSN 0924-8579. PMID 26899578. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  19. ↑ Brotman RM, Bradford LL, Conrad M, Gajer P, Ault K, Peralta L, Forney LJ, Carlton JM, Abdo Z, Ravel J (2012). "Association between Trichomonas vaginalis and vaginal bacterial community composition among reproductive-age women". Sexually Transmitted Diseases. 39 (10): 807–812. doi:10.1097/olq.0b013e3182631c79. ISSN 0148-5717. PMID 23007708. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  20. ↑ Mercer F, Johnson PJ (2018). "Trichomonas vaginalis: Pathogenesis, symbiont interactions, and host cell immune responses". Trends in Parasitology. 34 (8): 683–693. doi:10.1016/j.pt.2018.05.006. ISSN 1471-4922. PMID 30056833. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  21. ↑ Újhelyi Károly, Philipp György, Plank György, Sági Tamás (1973). "A trichomonas syndroma". Magyar Nőorvosok Lapja. 36: 433–442. ISSN 0025-021X.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  22. ↑ Pavić R, Stojković L (1983). "Vaccination with SolcoTrichovac. Immunological aspects of a new approach for therapy and prophylaxis of trichomoniasis in women". Gynäkologisch-geburtshilfliche Rundschau. 23 (Suppl 2): 27–38. doi:10.1159/000269590. ISSN 0017-6001. PMID 6629132. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  23. ↑ de Weck A (1984). "An explanation of the mode of action of Gynatren/SolcoTrichovac based on immunological considerations". Gynäkologisch-geburtshilfliche Rundschau. 24 (Suppl 3): 25–28. doi:10.1159/000269922. ISSN 0017-6001. PMID 6537384. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
  24. ↑ Spiegel CA (1990). "Microflora associated with Trichomonas vaginalis and vaccination against vaginal trichomoniasis". In Honigberg BM (ed.). Trichomonads parasitic in humans. Springer, New York, NY. 213–224. o. doi:10.1007/978-1-4612-3224-7_10. ISBN 978-1-4612-7922-8.
  25. ↑ Goisis M, Magliano E, Goisis F (1983). "Effects of vaccination with SolcoTrichovac on the vaginal flora and the morphology of the Doederlein bacilli". Gynäkologisch-geburtshilfliche Rundschau. 23 (Suppl 2): 56–63. doi:10.1159/000269598. ISSN 0017-6001. PMID 6629136. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  26. ↑ Harris JRW (1984). "Double-blind comparative study of Trichomonas vaginalis infection: SolcoTrichovac versus placebo". Gynäkologisch-geburtshilfliche Rundschau. 24 (Suppl 3): 44–49. doi:10.1159/000269925. ISSN 0017-6001. PMID 6399488. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.