Tunhuang

Tunhuang
Közigazgatás
Ország Kína
TartományCsiucsüan
Irányítószám736200
Körzethívószám937
Rendszámok betűjelei甘F
Testvérvárosok
Lista
Kamakura
Népesség
Teljes népesség185 231 fő (2020)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1142 m
Terület26 718,15 km²
IdőzónaUTC+8
é. sz. 40° 08′ 28″, k. h. 94° 39′ 50″40.141111°N 94.663889°EKoordináták: é. sz. 40° 08′ 28″, k. h. 94° 39′ 50″40.141111°N 94.663889°E
Tunhuang weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tunhuang témájú médiaállományokat.

Tunhuang (kínai: 敦煌市) megye szintű város Kína Kanszu tartományának nyugati peremén, a Góbi-sivatag szélén.

A selyemút kereskedelmi karavánjainak egyik fontos megállóhelye és ellenőrző pontja volt. Kínai helyőrségi központ volt, de a Belső-Ázsiából és Indiából érkező karavánok útvonala is erre vezetett. A hely jelentőségét az adta, hogy a Kelet-Turkesztán felé vezető úgynevezett selyemút Tunhuang közelében válik szét két ágra, hogy északról, illetve délről megkerülje a félelmetes Takla-Makán sivatagot.

Tunhuangtól délkeletre mintegy 15 kilométer távolságban egy sziklafalban találhatók az „Ezer Buddha barlangtemplomok” (Mokao-barlangok), melyek nagyrészt kis kápolna méretűek, falaik tele vannak aprólékos falfestményekkel és ember-nagyságú festett szobrokkal, melyekből legtöbb a Dunhang oázisban található.

A 4. század közepétől virágzó buddhista közösség élt itt, melynek tagjai mintegy ezer éven keresztül építették és díszítették a barlangszentélyeket. Ma 492 barlangban 45 ezer négyzetméternyi falfestmény és több mint 2000 stukkó szobor alkotja azt a csodálatos művészeti együttest, melyet a világ legkülönlegesebb buddhista művészeti galériájaként tartanak számon.

1900-ban egy taoista szerzetes felfedezett a Mokao-barlangokban egy titkos üreget, amelynek bejáratát a 11. században zárták le. A rejtekhely a rendkívüli szárazság következtében több tízezer kéziratot, valamint selyemfestmények kivételes gyűjteményét őrizte meg igen jó állapotban. A kéziratokon kívül a barlangkönyvtárban találták meg a világ legrégibb nyomtatott könyvét: a 868. május 11-re datált Gyémánt szútrát. Ennek a fedőlapja egyben a legrégebbi fennmaradt kínai fafaragvány.

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
  2. ↑ Skrine, C. P. (1971). Chinese Central Asia. Methuen, London. Reprint: Barnes & Noble, New York. 1971. ISBN 0-416-60750-0.
  3. ↑ "Dunhuang Studies - Chronology and History". Silkroad Foundation. 2016. március 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. február 4.
  4. ↑ Makinen, Julie (2014. szeptember 27.). "Getty Institute helps save China's Mogao Grottoes from tourism's impact". Los Angeles Times.

További információk

Kapcsolódó szócikkek