Előgerinchúrosok

Előgerinchúrosok
	Tengeri tulipán (Pyura spinifera)
	Vörös zsákállat (Halocynthia papillosa)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Előgerinchúrosok (Tunicata); Lamarck 1816
Szinonimák
	Urochordata;
Osztályok
	Ascidiacea; Thaliacea; Appendicularia; Sorberacea;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Előgerinchúrosok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Előgerinchúrosok témájú kategóriát.

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Tunicata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják. Őseikből alakultak ki az evolúció során a mai gerincesek (Vertebrata).

Mintegy 1250 fajuk ismert.

Testfelépítés

A kifejlett állatok testét kívülről szénhidrátokból felépülő zsákszerű burok (héj) borítja, amely együtt nő az állattal. Benne vérerek, vérsejtek találhatók.

Lárvaállapotban testük farki részében belső szilárdító tengelyváz, a gerinchúr található. Ezt duzzadt sejtek sora alkotja, amelytől testük szilárd és rugalmas is lesz egyben. Csak az úgynevezett farkos zsákállatok gerinchúrja marad meg kifejlett korukra, a többi fajnak csak lárvakorában van gerinchúrja.

A zsákállatok bélcsatornájának eleje kitágult, falát nyílások törik át, így légzésre alkalmas kopoltyúbéllé alakult.

Életmód

A farkos zsákállatok igen kis méretűek, néhány milliméteres testük jóval nagyobb zsákban helyezkedik el. Szabadon lebegő életmódot folytatnak, néha óriási tömegekben jelennek meg a tenger mélyebb rétegeiben, ahol a bálnák táplálékként fogyasztják őket. A kifejlett farkos zsákállatok testén két nyílás figyelhető meg. Az egyiken beszívják a vizet, amely tele van apró élőlényekkel és szerves törmelékkel, így szerzik táplálékukat és lélegeznek egyszerre. A megszűrt víz azután a másik nyíláson át a szabadba áramlik. Ivarosan szaporodnak, többségében hímnős állatok.

A jóval nagyobb méretű aszcídiák többnyire helytülő, testük egyik végével az aljzathoz rögzülő zsákállatok. Testük másik végével a tenger felsőbb rétegeiből alászálló szerves törmeléket szűrik ki a vízből. Csak lárva alakjuk úszik szabadon. Váltivarúak, de ivartalanul is szaporodnak.

Idegrendszerük a test háti oldalán, a gerinchúrjuk és az előbél fölött elhelyezkedő, a velőcsőből kialakuló csőidegrendszer. A mozgásirányító cerebrális ganglion fejlődésük során redukálódik, de a felnőtt állat az önálló mozgás nélküli léthez igazodó aggyal rendelkezik. A Thaliacea lárvaállapota redukálódott vagy megszűnt, felnőtt példányai pelágikusak.

Hasi oldalukon található nyílt keringési rendszerük központja a szív. Vérükben a vanádium a környező víznél akár 10 000 000-szor nagyobb mennyiségben is előfordulhat V³⁺-ként. Ennek stabilitásához a pH-nak 2 alatt kell lennie, ezt kénsavtartalmú vakuólumokkal éri el.

Jegyzetek

↑ Sanamyan, Karen (2013). "Tunicata". WoRMS. World Register of Marine Species. Hozzáférés: 2013. április 4.
↑ Nielsen, C. (2012). "The authorship of higher chordate taxa". Zoologica Scripta. 41 (4): 435–436. doi:10.1111/j.1463-6409.2012.00536.x. S2CID 83266247.
↑ Dennett, Daniel C. (1991). Consciousness Explained. Little Brown & Co. 177. o. ISBN 978-0316-18065-8.
↑ Mackie, G. O.; Burighel, P. (2005). "The nervous system in adult tunicates: current research directions". Canadian Journal of Zoology. 83 (1): 151–183. doi:10.1139/z04-177.
↑ Dorit, R. L.; Walker, W. F.; Barnes, R. D. (1991). Zoology. Saunders College Publishing. 802–804. o. ISBN 978-0-03-030504-7 – via archive.org.
↑ Ruppert, E. E.; Fox, R. S.; Barnes, R. D. (2004). Invertebrate Zoology (7th ed.). Cengage Learning. 940–956. o. ISBN 978-81-315-0104-7.
↑ Odate, S.; Pawlik, J. R. (2007). "The role of vanadium in the chemical defense of the solitary tunicate, Phallusia nigra". Journal of Chemical Ecology. 33 (3): 643–654. Bibcode:2007JCEco..33..643O. doi:10.1007/s10886-007-9251-z. PMID 17265174. S2CID 116921.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tunicate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[WoRMS-1] Sanamyan, Karen (2013). "Tunicata". WoRMS. World Register of Marine Species. Hozzáférés: 2013. április 4.

[Nielsen2012-2] Nielsen, C. (2012). "The authorship of higher chordate taxa". Zoologica Scripta. 41 (4): 435–436. doi:10.1111/j.1463-6409.2012.00536.x. S2CID 83266247.

[3] Dennett, Daniel C. (1991). Consciousness Explained. Little Brown & Co. 177. o. ISBN 978-0316-18065-8.

[4] Mackie, G. O.; Burighel, P. (2005). "The nervous system in adult tunicates: current research directions". Canadian Journal of Zoology. 83 (1): 151–183. doi:10.1139/z04-177.

[Dorit-5] Dorit, R. L.; Walker, W. F.; Barnes, R. D. (1991). Zoology. Saunders College Publishing. 802–804. o. ISBN 978-0-03-030504-7 – via archive.org.

[Ruppert-6] Ruppert, E. E.; Fox, R. S.; Barnes, R. D. (2004). Invertebrate Zoology (7th ed.). Cengage Learning. 940–956. o. ISBN 978-81-315-0104-7.

[7] Odate, S.; Pawlik, J. R. (2007). "The role of vanadium in the chemical defense of the solitary tunicate, Phallusia nigra". Journal of Chemical Ecology. 33 (3): 643–654. Bibcode:2007JCEco..33..643O. doi:10.1007/s10886-007-9251-z. PMID 17265174. S2CID 116921.