Térképészet
A USGS több térképsorozatot is készít, melyek méretaránya és kiterjedése eltérő, a lefedettségben pedig hiányosságok vannak (például 1:50 000 arányú térképek nem léteznek). A legismertebbek az 1:24 000 arányú, négyszögletes térképek, melyeken a hosszúsági és szélességi vonalak 7,5 perc távolságra találhatóak; ezek a kiadványok csak angolszász mértékegységekkel készülnek. A közel 57 ezer térkép a 48 belterületi államot, Hawaii-t, valamint Alaszka egyes részeit (Anchorage, Fairbanks és Prudhoe Bay) ábrázolja; ezek lefedettsége a meridiánok eltérése miatt változó. Egy 7,5 perces négyszög az északi szélesség 30°-nál 166 km2-t, az északi szélesség 49 °C-nál pedig 127 km2-t foglal magában. A nem metrikus méretarány miatt a lerajzoláshoz Romer-skálára van szükség. A költségvetési megszorítások miatt a munkát egyre gyakrabban civilek végezték, mígnem bejelentették, hogy a térképsorozatot felváltja a nemzeti térkép (nem azonos a belügyminisztérium kiadásában megjelenő Nemzeti Atlasszal).
Korábban 1:62 500 arányú térképek készültek, ahol a vonalak tizenöt perces távolságra voltak, de ezzel a huszadik század utolsó negyedében felhagytak (Alaszka esetén továbbra is az 1:63 600-as méretarányt használják, ahol egy hüvelyk egy mérföldnek felel meg). A közel háromezer térkép az ország 97%-át fedi le. Az USA a világ egyetlen olyan fejlett országa, amely nem rendelkezik 1:25 000 vagy 1:50 000 metrikus méretarányú, szabványosított polgári térképpel, amely a határok menti navigációt megnehezíti (a hadsereg 1:50 000 méretarányú térképei csak a védelmi erők számára készülnek).
Az 1:100 000 arányú kiadványokon a szélességi vonalak 30, a hosszúsági vonalak pedig 60 percre vannak egymástól, így ezeket 30×60 perces négyszögletes térképeknek is nevezik. Az ezeken szereplő területek a 7,5 perces sorozat 32 térképén megtalálhatóak. Ezek metrikus méretarányt használnak: egy centiméter egy kilométernek felel meg, a szintvonalakat, pontmagasságokat és vízszintes távolságokat pedig méterben adják meg.
Az 1:250 000 méretarányú térképeken minden négyszög egy szélességi vagy kettő hosszúsági fokot fed le. A hadsereg által az 1950-es években készített sorozat 489 lapból áll, melyek az északi szélesség 30°-on 21 285 km2-t, az északi szélesség 49°-on pedig 16 115 km-t fednek le. Hawaii ezen méretarányban 1×1 fokos egységekben van ábrázolva.
A jelölésekkel a térképen szereplő helyek több módszerrel azonosíthatók, például hosszúsági és szélességi rácsos méréssel, a Public Land Survey System szelvénymódszerével, valamint az állami koordináta-rendszer és az univerzális transzverzális merkátor kartézi koordinátáival.
A USGS különböző méretarányban más térképeket is (például nemzeti parkokat vagy tudományos jelentőségű helyszíneket ábrázolók) is kiad.
Mivel az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának szellemi alkotásai közkincsek, a térképek számos helyen ingyenesen elérhetőek. A georeferált kiadványok rasztergrafikus (DRG) formában, az adatok pedig digitális vonaldiagramként (DLG) és digitális magasságmodellként (DEM) is hozzáférhetőek.
A 2015-ben bemutatott topoView weboldalon közzétették az 1884 és 2006 között készült több mint 178 ezer térképet, amelyek tartalmában is lehet keresni, a nagy felbontású képek pedig letölthetőek.
Digitális adatfeldolgozás
A USGS hagyományos, légi fotókon és terepmunkán alapuló feldolgozási módszerét 2008-ban felváltotta a nemzeti adatbázis alapján történő automata térképgenerálás. 2009 júniusa és 2011 májusa között több mint negyvenezer (munkanaponként nyolcvan) térkép készült, amelyek mindössze kettő óra emberi munkát igényelnek; ez főképp a szövegek igazításából és a végső ellenőrzésből áll.
Ugyan a térképek előállítása jóval egyszerűbb, azokat számos kritika érte pontatlanságuk miatt; mivel a felhasznált adatbázisok nem a tömeges adatgenerálás céljából készültek, az eltérő felbontások és dátumok problémákat okozhatnak. Az egykor terepmunka során felderített objektumok (például szélmalmok, parkok, közművezetékek vagy akár vasútvonalak) nem szerepelnek a közkincsként elérhető adatbázisokban, és a legújabb térképekről is gyakran hiányoznak. A feldolgozás során a sok szöveggel rendelkező térképrészleteken szereplő elemek elveszhetnek, mivel a szoftver tévesen rangsorolja azokat. Egyesek szerint az 1945 és 1992 között manuálisan készített térképek a maiaknál megbízhatóbbak.
Hidrológia
A Hidrológiai Műszergyár (Hydrologic Instrumentation Facility, HIF) négy részlegből áll: a raktárat fenntartó és az eszközök javítását végző terepszolgáltatási osztályból, a hidraulikai és vízminőségi kutatásokat végző vizsgálati osztályból, valamint az informatikai és igazgatási osztályokból.
Az HIF feladata az ország hidrológiai műszereinek értékesítése és bérbeadása, valamint javítása. Az adatgyűjtést a centralizált raktár és laboratóriumok segítik; berendezéseiket más szövetségi ügynökségek is használják. Felszereléseik között található vontatótartály, sugárhajtású tartály, csőáramlás-vizsgáló berendezés és billenőcsatorna is. A szervezet az általa biztosított eszközökhöz betanítást és műszaki támogatást is nyújt.
A mérnöki csoport feladata hatékonyabb, pontosabb és/vagy olcsóbb műszerek tervezése, melyeket a gyártókkal közösen alakítanak ki. A beszállítóknál nem elérhető műszerek tervezését a mérnöki csoport végzi, majd szerződéseket kötnek az HIF által kért berendezések gyártására. Néha maga az HIF nyújt be szabadalmakat annak reményében, hogy a gyártók azokat megvásárolják, és a tömeggyártással az eszközök olcsóbban elérhetők lesznek.
é. sz. 38° 56′ 50″, ny. h. 77° 22′ 03″38.947222°N 77.367500°W, 20192)
