Vám- és Pénzügyőrség

Vám- és Pénzügyőrség
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (ma: Nemzeti Adó- és Vámhivatal) Egészségügyi Központja Budapest, VIII. ker., Fiumei út 6.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (ma: Nemzeti Adó- és Vámhivatal) Egészségügyi Központja
Budapest, VIII. ker., Fiumei út 6.

Megszűnt2010. december 31.
JogutódNemzeti Adó- és Vámhivatal
SzékhelyBudapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Vám- és Pénzügyőrség témájú médiaállományokat.

A Vám- és Pénzügyőrség (rövidítve: VPOP) egy 1964-2011 között fennállt magyar állami pénzügyi szervezet volt. Működéséről a 2011. január 1-től hatálytalan 2004. évi XIX. törvény rendelkezett. A törvény 2004. május 1-jén (a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján) lépett hatályba. A jogszabály rendelkezik az Európai Unió jogának való megfelelésről.

A törvény indokolása hangsúlyozta, hogy a Vám- és Pénzügyőrségnek az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a közösségi és az annak hazai végrehajtási előírásait tartalmazó nemzeti vámjog rendelkezéseinek végrehajtása a feladata.

2011. január elsején összevonták az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal (APEH) és létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Az összevonás még nevében sem jelentette a megszűnést, sokkal inkább jelentette új feladatként a köztisztviselői jogkörök tanulmányozását a pénzügyőrség számára, azaz feladatbővülésnek is felfogható (ugyanakkor a köztisztviselők nem egyértelműen lettek ettől az összevonástól képzett pénzügyőrök).

Jogállása

Az adópolitikáért felelős miniszter irányítása alatt álló fegyveres rendvédelmi, államigazgatási szerv, amely országos hatáskörrel rendelkező, önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv volt. Az adópolitikáért felelős miniszternek a Vám- és Pénzügyőrséggel kapcsolatos feladatait a törvény 1. § (2)- (4) bekezdései határozták meg.

A Vám- és Pénzügyőrség feladatai

Ezek a következők voltak:

Titkos információgyűjtés

A 2004. évi XIX. törvény 22. §-a felsorolta azokat a tevékenységeket, amelyeket a felhatalmazott szervek, köztük a NAV, bűnüldözési feladataik teljesítése érdekében bírói engedély nélkül végezhettek. Ezzel szemben a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés szabályait a törvény 31- 32. §§-ai tartalmazták.

Adatkezelés a Vám- és Pénzügyőrségnél

A törvény részletesen meghatározta a Vám- és Pénzügyőrségnél a nyilvántartás, az adatszolgáltatás és az adatvédelem szabályait. A Vám- és Pénzügyőrség a törvényben szabályozott bűnmegelőzési, bűnüldözési, valamint államigazgatási és rendészeti feladatainak ellátásához a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, a büntetőeljárás alá vontak, a sértettek és egyéb közreműködők, az államigazgatási, eljárásban ügyfelek, valamint egyéb érintettek személyes adatait, illetve más adatokat kezeli. A bűnüldözési és a közigazgatási feladatokhoz kapcsolódó adatokat elkülönítetten kellett kezelni. A vámhatóság elektronikus kapcsolattartással összefüggő adatkezelésének szabályait a törvény 39/A. §-a szabályozta.

Szervezeti felépítése

A szervezeti felépítés három szintű volt. A központi szerv az országos parancsnoksága volt, közismert rövidítése VPOP. A regionális szinten működött parancsnokságok középfokú szervek voltak, alájuk tartoztak például a helyi vámhivatalok, azok felügyeleteit és irányításait látták el.

Hatósági jogkörrel rendelkező vámszervek:

Az alsó fokú szervek:

A középfokú szervek:

Felsőfokú szerv: a vámszervezet országos szerve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, valamint az országos parancsnok.

Hatósági jogkörrel nem rendelkező szervek (háttér-intézmények):

A Vám- és Pénzügyőrség története

A kiegyezéskor, a magyar kormány pénzügyminisztere, gróf Lónyay Menyhért 1867. március 10-én az 1. sz. körrendeletében rendelkezett a magyar királyi pénzügyőrség megalakításáról. A pénzügyőrség legfontosabb feladatai közé tartozott a csempészet és a pénzügyi törvények és szabályok áthágásának megakadályozása.

1871-ben az adó és a vámhivatalokat szétválasztották, így 1872. január 1-től számítható a független magyar vámhivatali rendszer kialakítása. A történelmi Magyarországon 52 vámhivatal működött mindegy 300 fős személyzettel, központi irányítását a pesti fővámhivatal látta el, élén a fővámigazgatóval, aki a magyar királyi pénzügyminiszternek volt felelős.

A magyar királyság 1886. évi közigazgatási átszervezést követően a magyar királyi vám- és adóőrséget egyesítették a magyar királyi pénzügyőrséggel, mely 1896-tól karhatalmi testület lett.

1921-ben megalakult a magyar királyi vámőrség a pénzügyminisztérium alárendeltségében.

Az 1930-as években megtörtént a vámszaki és határőrizeti szolgálatok elválasztása, továbbá az adatgyűjtés és a figyelőszolgálat megszervezésére létrejött a pénzügyőri nyomozócsoport.

1945. február 20-án eltörölték a királyi jelzőt és megindult a pénzügyőrség személyi és szervezeti átalakítása.

1950. március 23-án megalakult az országos pénzügyőri főparancsnokság (OPF). 1953-ban a pénzügyőri testületből kivált a vámügyek intézését végző vámőrség, mely országos parancsnoksága (VOP) a külkereskedelmi minisztériumhoz tartozott. Az 1956-os harci eseményeket követően megkezdett felülvizsgálatot követően ismét a szakmai feladatokra helyeződött a hangsúly. 1963-ban megszűnt a VOP és megalakult a vámfőigazgatóság, visszakerülve a pénzügyminisztérium felügyelete alá. A vámfőigazgatóságot egyesítették az OPF-val, így létrejött az Országos Pénzügy- és Vámőrség Parancsnoksága.

1966. február 5-én a testület elnevezése Vám-és Pénzügyőrség névvel véglegesült. A vámigazgatás felsőfokú szerve az Országos Parancsnokság (VPOP). A testület tartalmi munkáját jelentősen megváltoztatta az 1966. évi 2. sz. törvényerejű rendelet, mely a vámjog legfontosabb szabályait foglalta össze. Jelentős változást hozott az 1968. január 1-jén életbe lépett új kereskedelmi vámtarifa is. A testület életében fontos lépés volt a vámegyüttműködési tanácsról (VET) szóló Brüsszelben 1950. december 15-én megkötött nemzetközi egyezmény elfogadása, melyhez Magyarország is csatlakozott.

Az 1990-es évek elejétől a gazdaság struktúrája megváltozott, számos vállalkozás jött létre és ez kihatott a testület életére is, jelentős mértékben megváltoztatva feladatkörét. A Vám- és Pénzügyőrség minden eddiginél fontosabb szerepet töltött be a gazdaságban az ellenőrzés területén, hiszen szerepe az évszázadok során nem változott, elsődleges feladata volt továbbra is az állami költségvetés elvárásainak teljesítése, és az államháztartási érdekek védelme.

Jegyzetek

  1. ↑ 2004. évi XIX. törvény 41. § (1) bek.
  2. ↑ 2004. évi XIX. törvény 45. §
  3. ↑ A 2004. évi XIX. törvény általános indokolása
  4. ↑ 2004. évi XIX. törvény 1. § (1) bek.
  5. ↑ 2004. évi XIX. törvény 1. § (2)- (4) bek.
  6. ↑ 2004. évi XIX. törvény 2. § (2) bek.
  7. ↑ 2004. évi XIX. törvény 2. § (3) bek.
  8. ↑ 2004. évi XIX. törvény 2. § (4) bek.
  9. ↑ 2004. évi XIX. törvény 2. § (5) bek.
  10. ↑ 2004. évi XIX. törvény 2. § (6) bek.
  11. ↑ 2004. évi XIX. törvény 22. §
  12. ↑ 2004. évi XIX. törvény 31. § - 32. §
  13. ↑ 2004. évi XIX. törvény 34. - 39/A. §-ai
  14. ↑ 2004. évi XIX. törvény 34. § (2) bek.
  15. ↑ 2004. évi XIX. törvény 39/A. §
  16. ↑ A Vám- és Pénzügyőrség története
  17. ↑ A Vám- és Pénzügyőrség, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogelődje bemutatása. I. A Vám- és Pénzügyőrség története. In: A Vám- és Pénzügyőrség története. A kezdetektől a kiegyezésig

Források

Külső hivatkozások