Védőoltás

Ez a szócikk védőoltásról szól. Hasonló címmel lásd még: Oltás (egyértelműsítő lap).

A védőoltás, vagy idegen szóval vakcina olyan gyógyszerkészítmény, amely antigéneket juttat a szervezetbe. Célja, hogy specifikus immunválaszt és tartós védettséget váltson ki egy adott fertőző betegség ellen. A védőoltások beadása (vakcináció) az egyéni védelem mellett közösségi szinten is csökkenti a kórokozók keringését; megfelelően magas átoltottság esetén kialakulhat a populációs szintű védelem (nyájimmunitás).

A védőoltások a közegészségügy alapvető eszközei, jelentősen visszaszorítottak vagy megszüntettek több, korábban súlyos járványokat okozó betegséget. Az országok oltási rendet (naptárt) alkalmaznak, amelyben kötelezően vagy ajánlottan adandó oltások szerepelnek.

Fogalom és hatásmechanizmus

A vakcina antigénje(i) az adaptív immunrendszert aktiválják. A humorális válasz során ellenanyagok termelődnek, míg a sejtes válaszban T-sejtek vesznek részt. Az ismételt antigén-találkozás gyorsabb és erősebb reakciót vált ki az immunológiai memória miatt. A védettség hossza oltástípustól, az antigén természetétől és az egyéni immunválasztól függ; egyes vakcinákhoz emlékeztető dózisok szükségesek.

Immunizáció típusai

• Aktív immunizáció: antigén beadásával a szervezet maga alakít ki védettséget (oltások többsége).
• Passzív immunizáció: kész, specifikus immunglobulin (IgG) adása (pl. expozíció utáni profilaxisnál vagy immunhiányban). A védelem azonnali, de átmeneti.

Vakcinák fő típusai

Élő, gyengített (attenuált)

Legyengített, szaporodásra képes, de betegséget rendszerint nem okozó törzsek. Példák: MMR (morbilli–mumpsz–rubeola), varicella.

Inaktivált (elölt) kórokozó

A kórokozó szaporodásképtelen; rendszerint több adag + emlékeztető szükséges. Példák: inaktivált influenza-vakcina, IPV (inaktivált poliovírus).

Toxoid (anatoxin)

Kémiailag ártalmatlanított exotoxin vált ki védelmet toxintermelő baktériumok ellen. Példák: diftéria, tetanusz.

Alegység (subunit), rekombináns, VLP

A kórokozó meghatározott antigénjei. Példák: hepatitis B rekombináns felszíni antigén, HPV-VLP.

Konjugált poliszacharid

A bakteriális tokpoliszacharid fehérjéhez konjugálva T-sejt-dependens immunválaszt ad csecsemőkben is. Példák: Hib, pneumococcus, meningococcus.

Vektorvakcina

Replikáló vagy replikációképtelen vírusvektor juttatja be a célt antigénjét (pl. adenovírus-alapú készítmények).

Nukleinsav-vakcinák

mRNS (lipidnanorészecskében) vagy ritkábban DNS. Klinikai alkalmazásukra több példa ismert.

Történeti áttekintés

A varioláció Ázsiában már az ókorban ismert volt. A modern oltások korszaka Edward Jenner 1796-os kísérletével indult, aki a tehénhimlő alkalmazásával védelmet mutatott ki a fekete himlő ellen. A 19–20. században Louis Pasteur és követői kidolgozták a gyártás és attenuálás elveit. A 20. század második felében tömeges programokkal a fekete himlő eradikációja megvalósult. A poliomyelitis felszámolása világszinten előrehaladott.

Oltások hatásossága

A vakcináció csökkenti a megbetegedések, szövődmények és halálozás számát, mérsékli az egészségügyi terhelést és a gazdasági károkat. Megfelelő átoltottsági szint mellett kialakul a nyájimmunitás, ami a be nem oltható személyeket is részben védi.

Adjuvánsok és segédanyagok

A többnyire inaktivált vagy alegységvakcinák immunogenitását adjuvánsok (pl. alumíniumsók) fokozzák. Egyéb segédanyagok stabilitást és eltarthatóságot biztosítanak.

Hideglánc

A vakcinák többsége hőérzékeny; a hideglánc 2–8 °C közötti, megszakításmentes tárolást és szállítást jelent.

Biztonság

Oltást követő nemkívánatos események (OKNE) előfordulhatnak:

• Gyakori, enyhe reakciók: fájdalom, bőrpír, duzzanat az oltás helyén; átmeneti láz, fáradtság, fejfájás.
• Ritka/súlyos események: pl. anafilaxia.

A gyanús eseteket ki kell vizsgálni és jelenteni kell. A kockázat-haszon arányt folyamatosan monitorozzák.

Kontraindikációk

Általános

Lázas, súlyos fertőzés; igazolt túlérzékenység a vakcina valamely összetevőjére; korábbi súlyos oltási reakció. Terhességben élő, attenuált oltás általában ellenjavallt.

Nem kontraindikáció

Enyhe felső légúti infekció láz nélkül; stabil krónikus betegség; koraszülöttség; atópiás kórképek.

Immunszupprimáltak

Élő vakcina gyakran ellenjavallt, inaktivált adható. Aspleniában a pneumococcus/meningococcus/Hib konjugált oltások kiemelten fontosak.

Magyarországi gyakorlat

Magyarországon az oltási rend kötelező és ajánlott oltások körét és ütemezését szabályozza. Léteznek folyamatos és kampányoltások; egyes oltások speciális expozícióhoz, munkakörhöz vagy külföldi utazáshoz kötöttek.

Utazás-egészségügy

Nemzetközi utazás esetén egyes oltások kötelezőek vagy ajánlottak (pl. sárgaláz, hepatitis A, tífusz, meningococcus bizonyos térségekben).

Költséghatékonyság

A védőoltások a legköltséghatékonyabb közegészségügyi beavatkozások közé tartoznak.

Nemzetközi programok

A WHO 1974-ben indította az Expanded Programme on Immunization (EPI) programot, amely világszerte növelte az átoltottságot.

Tévhitek

A védőoltások és autizmus közötti kapcsolatot vizsgálatok nem igazolták; a korai, idézett 1998-as közleményt visszavonták tudományos és etikai okokból. A tiomerzál a legtöbb gyermekkori kötelező oltásból kivezetésre került; a vakcinák összetevőinek biztonságosságát folyamatosan monitorozzák.

Gyártás

A vakcinagyártás szigorú GMP-követelményekhez kötött. Klinikai fejlesztésük fázisokban zajlik; engedélyezés után is működik a farmakovigilancia.

Jegyzetek

Források

• Plotkin, Stanley A., ed. (2018). Plotkin’s Vaccines (7th ed.). Elsevier. ISBN 9780323357616.
• Ferenci, Tamás (2017). Védőoltásokról a tények alapján. Medicina. ISBN 9789632266138.

Kapcsolódó szócikkek

• Immunrendszer
• Nyájimmunitás
• Oltásellenesség
• Edward Jenner
• Louis Pasteur
• Védőoltás nemzetközi utazóknak (Wikikönyvek)
• Útipatika (Wikikönyvek)

Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.