Whig Párt (Egyesült Királyság)

	Whig Párt
	Adatok
Elnök	Robert Walpole; William Pitt; George Grenville; Charles James Fox; Charles Grey, Grey 2. grófja; William Lamb, Melbourne 2. vikomtja; John Russell; Henry John Temple, Palmerston 3. vikomtja;
Alapítva	1678
Feloszlatva	1859
Ideológia	liberalizmus; klasszikus liberalizmus; konzervatív liberalizmus
Hivatalos színei	homokszín
	A Wikimédia Commons tartalmaz Whig Párt témájú médiaállományokat.

A Whig Párt avagy whigek az angol, skót, ír, nagy-britanniai és egyesült királyságbeli parlamentekben működő pártok voltak. Az 1680-as évektől egészen az 1850-es évekig a Brit-szigetek országainak két politikai csoportosulása közül az egyik tábort jelentették. Az 1850-es évek végére egyesültek Robert Peel nevével fémjelezett csoportosulással (Peelites), és a Radikálisokkal, majd Liberális Párt néven működtek tovább.

Története

1678-ban alakult, megalakulásukat azon, hasonló elveket valló arisztokrata és közrendű képviselők összefogása eredményezte, akik az abszolút monarchia helyett az alkotmányos monarchiát, valamint toleranciát hirdettek a nem anglikán protestáns felekezetekkel szemben. Viszont a katolikus hitükben nagyrészt megmaradt írekkel, és részben megmaradt skótokkal szemben eleinte egyáltalán nem, csak a 19. századra vált a párt egyenjogúsításuk szószólójává.

Részben nekik köszönhető az 1688-as dicsőséges forradalom sikeressége, Orániai Vilmos trónralépése. Küzdöttek a római katolikus Stuart-ház katolikus ágának trónöröklési rendből történő kizárásáért, mely az 1701-es örökösödési törvény elfogadásával meg is valósult. A „whig fölény” néven elhíresült időszakot (1714–1760) I. György trónra lépése, valamint az 1715-ös jakobita felkelés leverése tette lehetővé. 1715-ben teljes mértékben átvették a kormány irányítását, minden jelentős pozícióból eltávolították a torykat, legyen szó akár a hadseregről, vagy az anglikán egyházról. Ők adták Nagy-Britannia első miniszterelnökét Robert Walpole személyében, aki 1721 és 1742 között töltötte be ezen pozíciót. Utódja ugyancsak a whigek közül kikerülő Henry Pelham pedig 1743-tól 1754-ig volt kormányfő. Egészen 1760-ig gyakorlatilag "egypártrendszerként" működtették Nagy Britanniát. III. György király uralkodása során ugyan "visszaengedte" a torykat a politikába, de az előbbiek kormányzati monopolhelyzete még egészen 1783-ig megmaradt. Az utókor az ún. „whig oligarchia hosszú időszakának” titulálja a korszakot.

1784-re mind a whigek, mind a toryk klubpárt jellegük végéhez értek, Charles James Fox lett az immár átszervezett, strukturálisan is átalakított Whig-párt vezetője. A párt támogatói általában az arisztokrata családok közül került ki, de a 19. századra már túlnyomórészt az iparmágnások és az első ipari forradalomból meggazdagodott kereskedők finanszírozták azt. Ideológiáját tekintve, programja ekkortájt már magában foglalta a parlament felsőbbségének elvét (az elképzelés alapján a kormányzati intézmények hierarchiájában a törvényhozó hatalom áll a legfelső helyen), a rabszolgaság eltörlését, a választójog kiterjesztését, valamint a katolikusok teljes jogegyenlőségének elérése felé vezető folyamat felgyorsítását.

Választási eredményei

Mind az angol, a nagy-britanniai, majd végül az egyesült királyságbeli parlamentben is csak az alsóházba (a Képviselőházba, pontosabban a Közrendiházba) kerültek be a képviselők választással.

Angol parlament

Év	Vezető	Mandátumok száma	+/–	Pozíció
1661	Denzil Holles	139 / 518	139	2.
1679 márciusa	Anthony Ashley Cooper	218 / 522	79	1.
1679 októbere		310 / 530	92	1.
1681		309 / 502	1	1.
1685	John Somers	57 / 525	252	2.
1689		319 / 551	262	1.
1690		241 / 512	78	2.
1695		257 / 513	16	1.
1698		246 / 513	11	1.
1701 januárja		219 / 513	27	2.
1701 novembere		248 / 513	29	1.
1702		184 / 513	64	2.
1705		233 / 513	49	2.

Nagy-Britannia parlamentje

Év	Vezető	Mandátumok száma	+/–	Pozíció	Státusz
1708	John Somers	291 / 558	45	1.	ellenzék
1710		196 / 558	95	2.	ellenzék
1713		161 / 558	25	2.	ellenzék
1715	Charles Townshend	341 / 558	180	1.	kormánypárt
1722		389 / 558	48	1.	kormánypárt
1727		415 / 558	26	1.	kormánypárt
1734	Robert Walpole	330 / 558	85	1.	kormánypárt
1741	Robert Walpole	286 / 558	44	1.	kormánypárt
1747	Henry Pelham	338 / 558	52	1.	kormánypárt
1754	Thomas Pelham-Holles	368 / 558	30	1.	kormánypárt
1761	Thomas Pelham-Holles	446 / 558	78	1.	kormánypárt
1768	Augustus FitzRoy	N/A		1.	kormánypárt
1774	Charles Watson-Wentworth	215 / 558	ismeretlen	2.	ellenzék
1780	Charles Watson-Wentworth	254 / 558	39	2.	ellenzék
1784	Charles James Fox	155 / 558	99	2.	ellenzék
1790		183 / 558	28	2.	ellenzék
1796		95 / 558	88	2.	ellenzék

Egyesült Királyság

Év	Vezető	Szavazatok száma	%	Mandátumok száma	+/–	Pozíció	Státusz
1802	Charles James Fox	N/A		269 / 658	184	2.	ellenzék
1806	William Grenville			431 / 658	162	1.	kormánypárt
1807				213 / 658	218	2.	ellenzék
1812				196 / 658	17	2.	ellenzék
1818	Charles Grey			175 / 658	21	2.	ellenzék
1820	Charles Grey			215 / 658	40	2.	ellenzék
1826	Henry Petty-Fitzmaurice			198 / 658	17	2.	ellenzék
1830	Henry Petty-Fitzmaurice			196 / 658	2	2.	kormánypárt
1831	Charles Grey			370 / 658	174	1.	kormánypárt
1832	Charles Grey	554,719	67.0%	441 / 658	71	1.	kormánypárt
1835	William Lamb	349,868	57.3%	385 / 658	56	1.	kormánypárt
1837		418,331	51.7%	344 / 658	41	1.	kormánypárt
1841		273,902	46.9%	271 / 658	73	2.	ellenzék
1847	John Russell	259,311	53.8%	292 / 656	21	2.	kormánypárt
1852	John Russell	430,882	57.9%	324 / 654	32	2.	ellenzék
1857	Henry John Temple	464,127	65.9%	377 / 654	53	1.	kormánypárt
1859	Henry John Temple	372,117	65.7%	356 / 654	21	1.	kormánypárt

Jegyzetek

↑ Sykes, Alan (2014). "The Liberal Party: A Question of Origins: The Whigs and the politics of Reform". In Routlegde (ed.). The Rise and Fall of British Liberalism: 1776–1988. Routledge. ISBN 978-1-317-89905-1.
↑ Leach, Robert (2015). Macmillan (ed.). Political Ideology in Britain. Palgrave Macmillan. 32–34. o. ISBN 978-1-137-33256-1. 2021. április 14. dátummal az eredeti címről archiválva.
↑ Lowe, Norman (2017). Macmillan (ed.). Mastering Modern British History. Bloomsbury. 72. o. ISBN 978-1-137-60388-3. 2021. április 14. dátummal az eredeti címről archiválva.
↑ Grampp, William D. (2021). "How Britain Turned to Free Trade". The Business History Review. 61 (1): 86–112. doi:10.2307/3115775. JSTOR 3115775. S2CID 154050334.
1 2 Jeroen Deploige; Gita Deneckere, eds. (2006). Mystifying the Monarch: Studies on Discourse, Power, and History. Amszterdami Egyetemi Kiadó. 195. o. ISBN 978-90-5356-767-8. ... preference for the (conservative-liberal) Whigs. But until the second half of the nineteenth century, ...
1 2 Efraim Podoksik, ed. (2013). In Defence of Modernity: Vision and Philosophy in Michael Oakeshott. Imprint Academic. 14. o. ISBN 978-1-84540-468-0. ... For Whig liberalism is also known as 'conservative liberalism' ...
↑ Holmes, Geoffrey; Szechi, D. (2014). The Age of Oligarchy: Pre-Industrial Britain 1722–1783. Routledge. xi. o. ISBN 978-1-317-89426-1.
↑ Halevy, Elie (1950). A History of the English People in the Nineteenth Century, III; the Triumph of Reform (1830-1841). Barnes & Noble. 60–70. o.

Kapcsolódó szócikkek

Politikaportál
Történelemportál

[1] Sykes, Alan (2014). "The Liberal Party: A Question of Origins: The Whigs and the politics of Reform". In Routlegde (ed.). The Rise and Fall of British Liberalism: 1776–1988. Routledge. ISBN 978-1-317-89905-1.

[2] Leach, Robert (2015). Macmillan (ed.). Political Ideology in Britain. Palgrave Macmillan. 32–34. o. ISBN 978-1-137-33256-1. 2021. április 14. dátummal az eredeti címről archiválva.

[3] Lowe, Norman (2017). Macmillan (ed.). Mastering Modern British History. Bloomsbury. 72. o. ISBN 978-1-137-60388-3. 2021. április 14. dátummal az eredeti címről archiválva.

[4] Grampp, William D. (2021). "How Britain Turned to Free Trade". The Business History Review. 61 (1): 86–112. doi:10.2307/3115775. JSTOR 3115775. S2CID 154050334.

[Amszterdami_Egyetemi_Kiadó-5] 1 2 Jeroen Deploige; Gita Deneckere, eds. (2006). Mystifying the Monarch: Studies on Discourse, Power, and History. Amszterdami Egyetemi Kiadó. 195. o. ISBN 978-90-5356-767-8. ... preference for the (conservative-liberal) Whigs. But until the second half of the nineteenth century, ...

[Imprint_Academic-6] 1 2 Efraim Podoksik, ed. (2013). In Defence of Modernity: Vision and Philosophy in Michael Oakeshott. Imprint Academic. 14. o. ISBN 978-1-84540-468-0. ... For Whig liberalism is also known as 'conservative liberalism' ...

[7] Holmes, Geoffrey; Szechi, D. (2014). The Age of Oligarchy: Pre-Industrial Britain 1722–1783. Routledge. xi. o. ISBN 978-1-317-89426-1.

[8] Halevy, Elie (1950). A History of the English People in the Nineteenth Century, III; the Triumph of Reform (1830-1841). Barnes & Noble. 60–70. o.

Whig Párt


Adatok
Elnök	Robert Walpole William Pitt George Grenville Charles James Fox Charles Grey, Grey 2. grófja William Lamb, Melbourne 2. vikomtja John Russell Henry John Temple, Palmerston 3. vikomtja

Alapítva	1678
Feloszlatva	1859

Ideológia	liberalizmus klasszikus liberalizmus konzervatív liberalizmus
Hivatalos színei	homokszín
A Wikimédia Commons tartalmaz Whig Párt témájú médiaállományokat.