| Wilhelm Busch | |
 | |
| Edgar Hanfstaengl felvétele (1878) | |
| Született | Heinrich Christian Wilhelm Busch 1832. április 15. Wiedensahl |
| Elhunyt | 1908. január 9. (75 évesen) Mechtshausen |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Will Eisner Hall of Fame (2025) |
| Sírhelye | Alsó-Szászország |
 | |
| Wilhelm Busch aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm Busch témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm Busch (Wiedensahl, 1832. április 15. – Mechtshausen, 1908. január 9.) német költő, elbeszélő, karikaturista.
A Busch család hét gyermeke közül elsőként látta meg a napvilágot. Szerény körülmények között éltek, így 1841-ben szülei úgy döntöttek, hogy fiuk nevelését a nagybátyjára, Georg Kleinére bízzák, aki pap volt Ebergötzenben. Csak három évvel később látta viszont szüleit. A nagybátyja tanította, amiből barátja, Erich Bachmann is részesült. A két ifjú barátsága egy életre szólt, a Bachmann család malma előjön a művész egyik történetében, a Max und Moritz-ban. A mű 1865-ben, a Münchener Bilderbogen című folyóiratban jelent meg, és valószínűleg a történet maga is a két gyermek életéből származik. 1846-ban a Kleine család Busch-sal együtt Lüthorstba költözött. Ugyanebben az évben, vagyis 15 évesen az édesapja kívánságára Hannoverben a gépészmérnöki karra iratkozott be, de tanulmányait 1851-ben abbahagyta. Mivel érdeklődése a festészet felé irányult, a düsseldorfi, az antwerpeni, majd a müncheni művészeti akadémiára tanult tovább.
1854-ben belépett egy művészeti egyesületbe, a Jung München-be. Később játszott a gondolattal, hogy Brazíliában, méhtenyésztőként kezd új életet, ezt a mesterséget is nagybátyjától tanulta. 1858 körül sokat foglalkozott anatómiával, rajzolással, festéssel. 1865-ben, diákként adta el a „Max und Moritz” jogait a kiadójának, Kaspar Braunnak, aki ezzel hatalmas vagyonhoz jutott. A szerző ezért idős korában egy szimbolikusnak nevezhető összeghez jutott, amit jótékony célokra fordított.
1864-ben fejezte be a Der Heilige Antonius von Padua (Páduai szent Antal) c. művét, amit vallásellenessége okán betiltottak, és csak hat évvel később jelenhetett meg. 1868-ban Frankfurt am Mainba költözött testvéréhez, Ottóhoz. Itt ismerte meg Johanna Keßlert, aki a barátnője lett. 1872-ben visszaköltözött Wiedensahlba, ahonnan többször utazott külföldre, így Olaszországba és Hollandiába is. 1884-ig megjelentek leghíresebb művei, például a „Fipps der Affe” és a „Die fromme Helene”.
1898-ban az unokaöccséhez költözött Mechtshausenbe (kis falu Alsó-Szászország déli részén), itt is hunyt el 1908-ban. Halála előtt arról rendelkezett, hogy teljes személyes levelezését meg kell semmisíteni.
Az egyik leghíresebb és sok nyelven újra és újra kiadott sorozata, a „Max und Moritz” (Max és Móric), egy verses, rajzos történetfüzér, két szörnyű gyerekről, akik folyamatosan rafinált galádságokat követnek el. Ez a műve – ami roppant népszerűvé vált – lényegében a világ egyik első képregénye. A mű lényege a vidéki kispolgár kigúnyolása. A látszólag vidám történetekben lényegében még a szadomazochizmus is megjelenik. Tökéletes félreértésként a mű a gyerekirodalom részévé vált. Busch Schopenhauer hatása alatt lényegében mélyen pesszimista szatirikus volt.
Hannoverben a Wilhelm Busch Múzeumban állandó kiállítást rendeztek műveiből.
