A Jüe-fu (hagyományos kínai írásjegyekkel: 樂府; egyszerűsített kínai írásjegyekkel 乐府; pinjin átírás hangsúlyjelekkel: Yuèfŭ; magyar népszerű átírás: Jüe-fu; szó szerinti jelentése: Zenepalota) a Han-dinasztia idején alapított, a szertartások zenéjéért felelős hivatal, nagy jelentőségű népdalgyűjtemény és a kínai költészet egyik jelentős műfaja.
Nevét arról a Zenei Hivatalról (Jüe-fu (); költői fordításban Zenepalota) kapta, amelyet a Han-dinasztia idején, i. e. 117-ben Vu () császár (Han Vu-ti () 漢武帝) hozott létre. A hivatal feladatai közé tartozott az áldozatok bemutatásán túl a császári szertartások zenéjének megkomponálása, a szakrális (áldozati ceremóniákhoz) és udvari célokra szánt zenék, többek között az egyszerű nép dalainak és balladáinak összegyűjtése, feljegyzése, népies költemények írása. Mindezzel Vu () császár, aki maga is költő volt, a saját kora, új Dalok könyvét próbálta meg létrehozni.
A jüe-fu ()k eredetileg a hivatal által összegyűjtött Han-kori költemények voltak, melyeket zenével adtak elő. Dallamaik azonban ma már nem rekonstruálhatók, csak a szövegek maradtak fenn. A jüe-fu () népdalok a Han-dinasztia idejében a korabeli társadalmi életet tükrözték. Nyelvezetük egyszerű, témájuk már nem az uralkodó hatalmának dicsőítése, vagy az írástudók bánatának megörökítése, sokkal inkább népies jellegű. Rendszerint a paraszti élet szépségei, az egyszerű emberek érzelmei, problémái és gondolatai fogalmazódnak meg bennük. A taoizmus is hatást gyakorolt néhány jüe-fu ()ra, s vannak köztük olyanok, amelyek az ember halandóságának és örökkévalóságának kérdését feszegetik.
A jüe-fu ()k versszakai a Dalok könyvében szereplő versformákkal ellentétben rendszerint ötszótagos sorokból állnak. Vannak azonban kivételek, amelyek 3, 7 vagy több szótagos sorokból épülnek fel. Jüe-fu () formában írt versek később, a Han-kor után is íródtak, s több neves későbbi költő is – például Pao Csao (), Tu Fu (), Po Csü-ji (), Jüan Csen () és {{{2}}} () – írt jüe-fu ()kat. Ezeket általában csak a népies téma különbözteti meg más si ()-versektől. A jüe-fu () a kormányzat bírálatának gyakori eszköze volt, mivel ebben a költő az egyszerű ember "bőrébe bújva" kritizálhatta a fennálló állapotokat.
A jüe-fu () igen jelentős szerepet játszik a kínai irodalom fejlődésében, mivel vele összefonódva, talán a hatására alakulnak ki az i. e. 2. század körül az úgynevezett ku-ti-si () költemények.
A Zenei Hivatal és a versforma mellett a jüe-fu ()nak egy harmadik jelentése is van: a 12. században ilyen címmel jelent meg egy híres antológia, mely a megelőző évezred legszebb jüe-fu ()it tartalmazza.
A jüe-fu ()k között több népballada is fennmaradt. Az egyik legismertebb ilyen ballada a Mu-lan si () 木蘭詩, amely Mu-lan ()ról, a lányról szól, aki apja helyett vállalja – férfinak öltözve – a katonai szolgálatot, s nagy hőstetteket visz végbe.