I. Ulrik krajnai őrgóf betör Horvátországba és elfoglalja az Isztriai-félsziget keleti felét. Dmitar Zvonimir bán Salamon magyar király és Géza herceg segítségével kiűzi a krajnaiakat.
Vszeszláv polocki fejedelem megtámadja és kifosztja Novgorodot, az ott zsákmányolt ereklyékkel és harangokkal saját székesegyházát ékesíti. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem és vele triumvirátusként uralkodó két fivére, Szvjatoszláv és Vszevolod rátámadnak, a Nyemiga folyónál vívott csatában legyőzik és Kijevben ketrecbe zárják Vszeszlávot és fiait.
II. Sándor pápa kérésére III. Gottfried toszkánai őrgróf visszaveri a Rómát fenyegető Richard Drengot capuai normann herceg csapatait. A herceg békét köt a pápával és ismét vazallusi esküt tesz.
Az előző év karácsonyán megkoronázott Vilmos angol király kinevezi féltestvérét, Bayeoux-i Odót Kent grófjává, majd márciusban visszatér Normandiába, ottani ügyeit intézni. Kent fellázad és Eustache boulogne-i gróf segítségével (aki Vilmos oldalán harcolt Anglia meghódításakor) ostrom alá veszik Dover várát. A védők kitartanak és Odó szétveri a lázadókat. Eustache-tól büntetésül elveszik a neki adományozott angliai birtokokat. Vilmos az év végén visszatér és elfoglalja Exetert.
A svéd belháborúban mindkét, Erik nevű trónkövetelőt megölik. A trónt az előző évben meghalt Stenkil 17 éves fia, Halsten foglalja el.
Norvégiában hazatér az előző évi katasztrofális kimenetelű angliai hadjárat maradék serege, velük a Stamford Bridge-i csatában megölt III. Harald fiatalabbik fia, Olaf, akit bátyja, Magnus mellett szintén királlyá koronáznak.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1067 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.