Quintus Articuleius Paetinust (helyettese júniustól T. Prifernius Geminus, augusztustól T. Salvius Rufinus Minicius Opimianus) és Lucius Venuleius Apronianus Octavius Priscust (helyettese P. Metilius Secundus és Cn. Sentius Aburnianus) választják consulnak.
Hadrianus császár Tarracóban telel; itt éri Haterius Nepos egyiptomi prefektus üzenete, melyben segítségét kéri az Ápisz bika újjászületését kísérő zavargások miatt. A császárt egy rabszolga megpróbálja meggyilkolni.
Hadrianus Mauretaniában folytatja birodalmi körútját, ahol személyesen vezet egy kisebb hadmozdulatot a helyi lázadók ellen. Miután hírét veszi, hogy a pártusok háborúra készülnek, sietve Syriába hajózik.
Hadrianus személyesen találkozik I. Oszroész pártus királlyal az Eufrátesz határfolyó egyik szigetén és biztosítják egymást a béke fenntartásáról. Megegyeznek a két birodalom közti határban és Örményország ismét római vazallussá válik. A császár visszahelyezi az Abgar-dinasztiát Oszroéné klienskirályság trónjára (azt eddig Parthamaszpatész pártus herceg foglalta el, akit Traianus néhány évvel korábban rövid időre pártus ellenkirálynak nevezett ki).
Hadrianus átutazik a kis-ázsiai Pontoszon és Kappadókián, majd Nicomediába hajózik és ott telel. A városban segítséget nyújt a korábbi földrengés utáni újjáépítéshez.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 123 című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.