Aurelianus császárt és Pomponius Bassust választják consulnak.
Aurelianus kiűzi a vandálokat Pannóniából, majd Észak-Itáliába siet, ahol az alemannok és juthungok kifosztották Placentia városát. A barbárok meglepetésszerűen megtámadják és megfutamítják a császár seregét.
Aurelianus újjászervezett csapataival a közép-itáliai Fanónálszétveri a Róma felé haladó juthungokat, majd Paviánál bekeríti és megsemmisíti az alemannok seregét.
Aurelianus felelősségre vonja a sikkasztáson ért kincstárnokot, Felicissimust. A kincstárnok fellázítja a pénzverdék munkásait, az utcai harcokban állítólag több ezren vesznek oda. A felkelés leverése után Aurelianus leszámol ellenfeleivel a szenátusban.
Több trónkövetelő is jelentkezik a provinciákban - Septimius, Urbanus és Domitianus - de felkeléseiket gyorsan leverik.
Aurelianus kezdeményezi Róma védőfalainak megépítését.
Aurelianus a Balkánra vonul, ahol legyőzi a fosztogató gótokat, majd a Dunán túlra, saját szállásterületükre üldözi őket és újból győzelmet arat felettük. A csatában elesik Cannabas, a gótok királya.
Aurelianus feladja a védhetetlen, barbárok által feldúlt daciai provinciákat, kivonja az ottani helyőrségeket és hivatalnokokat. A római lakosságot a két moesiai provincia között kialakított Dacia Aureliana tartományba telepíti át.
Victorinus gall császárt meggyilkolja egyik tisztje, akinek elcsábította a feleségét. A szakadár Gall Császárság élén - Victorinus anyja, Victoria segítségével - I. Tetricus követi.
Zenobia palmürai királynő császárnővé kiáltja ki magát és elszakad a Római Birodalomtól. Hadvezére, Zabdas megszállja Kis-Ázsiában Ciliciát, Galatiát és egészen Ancyráig jut.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 271 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.