A piktek ellen hadjáratot vezető Constantius Chlorus július 25-én meghal a britanniai Eboracumban (ma York). Csapatai fiát, Constantinust kiáltják ki császárrá.
Galerius császár, aki korábban Constantinus megkerülésével saját embereit neveztette ki caesari (trónörökösi) pozícióba, a bizonytalan kimenetelű polgárháború elkerülése érdekében elfogadja a döntést, de a tetrarchia szabályainak értelmében az addigi caesar, Severus kapja meg Constantius Chlorus császári pozícióját, Constantinust pedig caesarrá nevezi ki és működési területül odaadja neki Britanniát, Galliát és Hispániát.
Constantinus befejezi a piktek elleni háborút, majd Augusta Treverorumban (Trier) rendezi be székhelyét.
A frankok a vezetőváltás körülötti bizonytalanságot kihasználva a Rajnán át betörnek Galliába.
Rómában felkelés tör ki a fejadó bevezetése és a praetoriánus gárda felszámolása miatt. Maxentius (az előző évben lemondott Maximianus császár fia, aki semmilyen pozíciót sem kapott és kisemmizettnek érezte magát) október 28-án a felkelés élére áll és császárrá kiáltja ki magát. Róma, Dél-Itália, Szicília és az észak-afrikai provinciák elismerik őt uralkodóként. Galerius ezúttal már nem törekszik kompromisszumra és katonailag lép fel Maxentius ellen.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 306 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.