Flavius Felicianust és Fabius Titianust választják consulnak.
Húsvét után Constantinus császár megbetegszik. Elindul a Nicomedia melletti gyógyforrások felé, de egy város melletti villában állapota válságosra fordul. Miután Eusebius nicomediai püspök megkeresztelte, a birodalom első keresztény császára május 22-én meghal. Három fia, II. Constantinus, II. Constantius és Constans társuralkodóként követik a trónon. Az örökösödést esetleg veszélyeztető rokonaikat, többek között másodunokatestvéreiket, Dalmatiust és Hannibalianust Constantius hívei meggyilkolják.
A három császár Viminaciumban találkozik és megosztják egymás között a birodalmat: II. Constantinus a nyugati részt (Britannia, Gallia, Hispania), Constans a középsőt (Italia, Pannonia, Illyria), II. Constantius pedig a keletit kapja. Az Achaeát és Thraciát kormányzó Dalmatius halála után az előbbi Constansé, utóbbi Constantiusé lesz.
Constantius visszahívja a száműzetésből Athanaszioszt és visszahelyezi az alexandriai egyház élére.
II. Sápur szászánida király nagy hadsereggel betör a római Mezopotámiába és ostrom alá veszi Niszibiszt. Constantius Antiochiába siet, hogy koordinálja a védekezést.
A szarmaták betörnek a birodalom területére, de Constans győzelmet arat felettük.
Február 6-án megválasztják az előző évben meghalt Marcus pápa utódját, I. Gyulát.
I. Paulust választják Konstantinápoly pátriárkájává.
III. Mirian király a kereszténységet teszi a kaukázusi Ibéria államvallásává.
↑Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2010. 31. o. ISBN9789633709535
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 337 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.