Gelimer vandál király a telet a hegyekben bujkálva tölti, majd miután belátja helyzete reménytelenségét, megadja magát Belisariusnak. Nagyszámú vandállal együtt Kis-Ázsiába szállítják, ahol a birtokán élhet haláláig. A Bizánci Birodalom annektálja a Vandál Királyságot. A korábban vandál uralom alatt lévő Szardínia, Korzika, a Baleári-szigetek és Málta is a Bizánci Birodalom részévé válik.
Belisarius ellenségei azt terjesztik, hogy lázadásra készül. Iusztinanosz császár felajánlja a hadvezérnek hogy vagy vegye át az újonnan meghódított észak-afrikai tartomány kormányzását (ezzel megerősítve gyanúját), vagy térjen vissza Konstantinápolyba, ahol diadalmenetet tarthat. Belisarius az utóbbit választja és 500 éve először tarthat diadalmenetet olyan személy, aki nem uralkodó.
Kiadják a Codex Iustianus második, immár végleges változatát.
Európa
Az itáliai Osztrogót Királyságban Decimus Theodorius Paulinust nevezik ki consulnak. Ő az utolsó aki Itáliában consuli tisztséget visel.
Athalaric osztrogót király 18 évesen belehal a túlzásba vitt italozásba és tivornyázásba. Mivel Theoderic királynak nincs több férfi leszármazottja, Athalaric anyja, Amalasuintha (Theoderic lánya) ül a trónra. Hogy megerősítse helyzetét, társuralkodóként maga mellé veszi unokatestvérét, Theodahadot. A nagy műveltségű Theodahadot azonban a nép gyűlöli kapzsisága miatt és állítólag titokban felveszi a kapcsolatot a bizánciakkal, hogy nagy összeg fejében átadja nekik Toszkánát.
I. Clothar és I. Childebert frank királyok kihasználják, hogy belső gondjaik miatt az osztrogótok nem tudnak szövetségeseik, a burgundok segítségére sietni. Megtámadják a Burgund Királyságot, megölik II. Godomar királyt és annektálják az országot.
Északi Vej császára, Hsziaovu attól tart, hogy az őt trónra segítő Kao Huan hadvezér az életére tör, ezért elhatározza hogy leszámol vele. Csapdát állít neki, de Kao Huan átlát a tervein és csapataival megindul a főváros, Lojang felé. Hsziaovu elmenekül és egyik híve tartományában, Csangan városában talál menedéket. Kao Hun elfoglalja Lojangot és (miután Hsziaovu nem hajlandó tárgyalni vele) az uralkodói dinasztia egyik tagját, Jüan San-csient császárrá kiáltja ki, aki a Hsziaocsing uralkodói nevet veszi fel.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 534 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
