Meghal I. Thrasimund spoletói longobárd herceg. Utóda fia, II. Faroald, aki anyjával, Wachilappal együtt kormányozza a hercegséget. Megtámadja a bizánci Ravennai Exarchátust, ám formális hűbérura, II. Aripert király, aki jó kapcsolatokat ápol a pápával és Konstantinápollyal, nem hajlandó segíteni neki.
Wittiza vizigót király összehívja a 18. toledói zsinatot, amelynek döntései elvesztek, de egy későbbi krónika szerint házasodásra akarta kényszeríteni a papokat.
A muszlimok Muhammad ibn Marván és Abdalláh ibn Abd al-Malik (Abd al-Malik kalifa öccse és fia) vezetésével elkezdik az örményországi felkelés leverését. Abdalláh a határvidéki Kilikiában elfoglalja a bizánciaktól Mopszuesztiát, amelynek megerősítik a védelmét és állandó helyőrséget helyeznek el benne.
Hasszán ibn al-Numánifrikíjai (a mai Tunézia) kormányzó a tabarkai csatában legyőzi a Kahina királynő vezette berber törzseket. Kahina halála után a szervezett ellenállás összeomlik, az arabok hamarosan egész Észak-Afrikát meghódítják.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 703 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.