Felix ravennai érsek nem sokkal felszentelése után kijelenti, hogy kivonja magát a római pápa fennhatósága alól. II. Iusztinianosz bizánci császár ezt lázadásnak tekinti és Theodórosz patrikioszt küldi Ravennába, aki elfogja és Konstantinápoly küldi Felixet. Az érseket megvakítják és a krími Kherszonészoszba száműzik.
A mélyen vallásos Coenred merciai király unokatestvére, Ceolred javára lemond a trónról és Rómába utazik, hogy ott szerzetessé szenteljék. Ugyanígy tesz Offa essexi király is, az ő trónját Saelred örökli. Ceolred a lehetséges trónkövetelő Æthelbaldot száműzi.
Meghal Gotfrid, Alemannia hercege. A hercegséget két fia, Lantfrid és Theudebald osztja fel egymás között.
Maszlama ibn Abd al-Malik (al-Valíd kalifa öccse) feldúlja a kis-ázsiai Iszauriát, majd visszatér Szíriába, ahol a kalifa rábízza Örményorszg, Dzsazíra és Azerbajdzán katonai kormányzóságát (nagybátyjukat, Muhammad ibn Marvánt váltva).
Kutajba ibn Muszlim elfoglalja Buharát, amelyre 200 ezer dirhamos hadisarcot ró ki és arab helyőrséget hagy a városban. Ennek hallatán Tarhun, Szamarkand szogd ura behódol a kalifának. Ősszel Balh városa és Toharisztán fellázad, de a felkelést a következő év tavaszára minimális véráldozattal elnyomják.
Julianus, Ceuta bizánci kormányzója átáll az arabok oldalára, így egész Észak-Afrika muszlim uralom alá kerül.
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 709 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.