| Acanthoecida | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Családok | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Acanthoecida témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthoecida témájú kategóriát.
|
Az Acanthoecida a galléros ostorosok egyik rendje. Lebegő részecskéket evő heterotróf ostoros.
Az Acanthoeca nemzetséget, az Acanthoecida típusnemzetségét 1929-ben írta le W. N. Ellis.
Az Acanthoecidát eredetileg családként írta le Richard E. Norris Acanthoecidae néven, majd Thomas Cavalier-Smith 1997-ben renddé helyezte. Nitsche et al. a definícióját 2011-ben módosította. Jelenlegi definíciója szerint kosárszerű bordázott kovapáncélú galléros ostorosokra, belső felszínükön részleges vagy teljes szerves mátrixszal.
Del Campo et al. 2013-ban 18S rDNS-szekvenciák alapján igazolták az ismert galléros ostorosok két fő kládba (Acanthoecida, Craspedida) sorolását, és 3 édesvízi élőlényt is kimutattak ezek testvércsoportjaiban.
2015-ben Thaler et al. a Stephanoecidae családról 18S rRNS alapján kimutatták, hogy parafiletikus.
A Crinolina és a Diaphanoeca sejtteste általában 5–6 μm széles és 7–8 μm hosszú, páncéljuk 20–25 μm széles és 22–40 μm széles. Ostoruk mintegy 10–60 μm hosszú.
Páncéljuk a Craspedida szerves páncéljaival szemben szilikáttartalmú.
Összetett páncéljukkal elkerülik az aljzatra való süllyedést, lehetővé téve az áramlatok általi szállítást. Így a felszínhez és a magas klorofilltartalmú mély vizekben maradhatnak, ahol több a zsákmányuk, és elég szilícium van a páncélszintézishez.
Ez a páncél az ismert példányokban 5 μm-nél vastagabb, az, hogy jobbára 3 μm alatti sejteket tartalmazó pikoplankton-frakciókban fordul elő, jelentheti azt, hogy a páncél a szűrés során visszahúzódik vagy törik, vagy hogy sok ismeretlen sejttípus van az Acanthoecidában.
Az Acanthoecida a leggyakoribb tengeri gallérosostoros-rend magas oxigéntartalmú vizekben. Jobbára piko- és nanoplanktonban fordulnak elő, és gyakoriak a mikroplanktonban is – del Campo et al. 2015-ös kutatása szerint az első két csoport RNS-ének 84,8, 87,3, illetve 35,4%-át adta, DNS-ének pedig 64,2, 78, illetve 51,8%-át. Alacsony oxigéntartalmú vizekben kevés található meg – 8 RNS-mintát találtak.
Elsősorban tenger- és brakkvízben fordulnak elő, de van 2 édesvízi faja is.
Heterotróf bakterivor, korábbi feltételezések szerint szubsztráthoz rögzített szesszilis vagy passzívan mozgó egysejtűek. Magas klorofilltartalmú mély vizekben és felszínen való jelenlétük alapján passzívan mozoghatnak. Del Campo et al. 2015-ös tanulmánya szerint lehetnek aktívan mozgó fajai is.
Családjai az Acanthoecidae Norris, 1965 és a Stephanoecidae Leadbeater in Nitsche et al., 2011.
A páncélszerkezet által megkülönböztethetők az Acanthoecida-fajok és -nemzetségek.
Gerdol et al. 2019-ben kimutatták, hogy az állati OvoA, vagyis egy ovotiol-szintáz génje már a Choanozoa közös ősében jelen lehetett. Ez a csoport megtalálható az Acanthoecida minden fajában és két Craspedida fajban.
A galléros ostorosokkal az állatok korai evolúciója is vizsgálható. Ezenkívül használhatók proxiként az alapkutatásban a biodiverzitás és az életközösségek ökológiája terén a heterotróf ostorosok közt. Ezenkívül a biogeográfiai problémák, például az éghajlatváltozás terén is ismeretek szerezhetők a galléros ostorosok vizsgálatával.
{{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: |chapter= ignored (súgó)CS1 karbantartás: extra központozás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)