Adam Ferguson

Korai évek és tanulmányok

Adam Ferguson 1723-ban született a Perthshire-i Logieraitban, lelkész apja gyermekeként. Tanulmányait a Logierait plébániai iskolában, a perthi gimnáziumban, majd az edinburgh-i és a St Andrews-i egyetemen végezte, ahol 1742-ben szerzett mesterdiplomát.

Katonai és egyházi pálya

1745-ben – gael nyelvtudásának köszönhetően – a Black Watch (42.) ezred helyettes tábori lelkészévé nevezték ki, különleges engedéllyel a prédikálásra, annak ellenére, hogy nem végezte el a szükséges hatéves teológiai tanulmányokat. Részt vett a fontenoy-i csatában (1745). 1746-ban vezető lelkészi rangot kapott, és 1754-ig maradt az ezrednél, amikor is – mivel nem sikerült egyházi állást szereznie – a papi pályát otthagyva az irodalomnak és a tudománynak szentelte életét.

Akadémiai karrier és politika

Lipcsei tartózkodása után visszatért Edinburgh-ba, ahol 1757-ben David Hume utódja lett az Ügyvédi Kamara (Advocates' Library) könyvtárosaként, ám hamarosan lemondott tisztségéről, hogy Bute grófjának családjánál vállaljon nevelői feladatot. 1759-ben a természettudományok professzora lett az Edinburgh-i Egyetemen, majd 1764-ben átvette a mentálfilozófia (pneumatika) és az erkölcsfilozófia tanszéket. Élete során több jelentős politikai szerepet is vállalt: 1778-ban a Carlisle-i Békebizottság titkáraként sikertelenül próbált közvetíteni a brit kormány és az amerikai gyarmatok között az amerikai függetlenségi háború idején. 1785-ben nyugdíjba vonult tanári állásából, hogy korábbi előadásait rendezze és publikálja.

Időskor és halál

Hetvenes éveiben még egyszer Európába utazott, Olaszországban és más nagyvárosokban is megfordult, ahol nagy tisztelettel fogadták. Élete utolsó éveit Neidpath Castle-ben, Hallyardsban, majd St Andrews-ban töltötte, ahol 1816. február 22-én hunyt el. A St Andrews-i katedrális temetőjében nyugszik.

Etika

Ferguson filozófiai rendszerében az embert társadalmi lényként értelmezi. A moralitás alapjaként az „erkölcsi helyeslés” elvét állította, mely a tökéletesség elérésére irányul. Bár elismerte az önérdek (Hobbes és Hume hatása) és az általános jóakarat (Hutcheson és Smith hatása) jelentőségét, ezeket mind alárendelte az emberi rendeltetés legfőbb céljának: a tökéletesedésnek.

Társadalomelmélet

An Essay on the History of Civil Society (1767) című művében a modern kereskedelmi társadalmat vizsgálta, kritikával illetve azt, hogy az elfordul a polgári és közösségi erényektől. Ferguson úgy vélte, hogy a kereskedelmi növekedés gyengítheti az egyén erényeit, ami a Római Birodalom sorsához hasonló hanyatláshoz vezethet. Ennek ellenére hitt a haladásban: a történelmet Isten által rendelt tervként látta, ahol az emberi cselekedetek – még a kisebb visszalépések ellenére is – egy aszimptotikus tökéletesedés felé mutatnak.

Irodalom

• Eugene Heath, Vincenzo Merolle (szerk.): Adam Ferguson. History, Progress and Human Nature. (= The Enlightenment world, 4). Pickering and Chatto, London 2008, ISBN 978-1-85196-864-0
• Lisa Hill: The Passionate Society. The Social, Political, and Moral Thought of Adam Ferguson. (= International archives of the history of ideas, 191). Springer, Dordrecht u. a. 2006, ISBN 978-1-4020-3889-1
• David Kettler: The social and political thought of Adam Ferguson. Ohio State University Press, Columbus 1965.
  • új kiadás: David Kettler: Adam Ferguson. His Social and Political Thought. With a new introduction and afterword by the author. Transaction Publishers, New Brunswick 2005, ISBN 1-4128-0475-2
• John Small: Biographical Sketch of Adam Ferguson. (From the Transactions of the Royal Society of Edinburgh.) Edinburgh, 1864 (books.google.com).