| Albert Lortzing | |
| 1830 körül | |
| Született | Albert Gustav Lortzing 1803. október 23. Berlin |
| Elhunyt | 1851. január 21. (47 évesen) Berlin |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Rosine Regina Ahles (1823 – nem ismert) |
| Foglalkozása | zeneszerző, énekes, karmester |
| Halál oka | agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Friedhof II der Sophiengemeinde Berlin |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | opera |
| Hangszer | énekhang |
| Hang | tenor |
| Albert Lortzing aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Lortzing témájú médiaállományokat. | |
Albert Lortzing (teljes nevén Albert Gustav Lortzing, Berlin, 1803. október 23. – Berlin, 1851. január 21.) német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a német nyelvű opera nagy alakja.
Apja, Johann Gottlieb Lortzing eredetileg bőrkereskedő volt. Feleségével, Charlotte Sophie-val megalapították a berlini Urania színtársulatot, amellyel sokat vándoroltak. 1811-ben Breslauban játszottak az ottani színházban, 1813-ban Bamberg, Coburg, Strasbourg és Freiburg következett. Albert 12 évesen lépett először színpadra: az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. A család 1817-ben Josef Derossi társulatához csatlakozott, és Bonn, Aachen, Düsseldorf, Bréma, valamint Köln színpadain léptek fel. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. 1824. január 30-án feleségül vette Rosina Regine Ahles színésznőt. Tizenegy gyermekük született. 1826-ban Detmoldban éltek. A detmoldi együttes Münsterben, és Osnabrückben is fellépett. Lortzing Osnabrückben csatlakozott a szabadkőművesekhez. Detmoldban komponálta Die Himmelfahrt Christi című oratóriumát. Főleg vígoperái („Spieloper”) voltak sikeresek. Cár és ács című vígoperáját először 1837. december 11-én mutatták be Lipcsében. Peter Iwanow szerepét maga a szerző énekelte. A művet ma is gyakran előadják. A vadorzó című vígoperája (1842) Budapesten először 1894-ben került színre. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött. 1844-ben a Stadttheater Leipzig, 1845 és 1847 között a Theater an der Wien, majd 1850-ben – az újonnan megnyitott – Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater karmestereként működött.
A túlhajszolt művész 1851-ben szülővárosában halt meg.

{{cite journal}}: Check date values in: |date= (súgó)