Pályafutása
Középiskolai tanárként dolgozott első lemezszerződése előtt. Debütáló albumának felvételei közben a lemezkiadó tulajdonosa, Frederick Knight megajándékozta őt egy dallal, amelyet az előző évben írt Stacy Lattisaw számára. Wardnak nem tetszett a dal, de Knight ragaszkodott hozzá, hogy tánczenére van szüksége, hogy kihasználják a jelenlegi diszkó trendet. Ward beadta a derekát. A dal, amely eredetileg egy fiatalkorúaknak szóló dallam volt telefonon beszélgető tinédzserekről. A dalszöveget felnőtteknek szólóvá írták át, és az eredmény a „Ring My Bell” című kislemez lett. A kislemez 1979-ben az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában is az első helyre került.
A „Ring My Bell” hatalmas sikere után megjelent a „Make Believe Lovers”, de az nem került fel a slágerlistákra.
Ward még az ugyanabban az évben kiadott egy újabb albumot. A „Sweet Surrender" című albumon szerepelt a „Don't Drop My Love” című kisebb slágert, amely a 87. helyen végzett az amerikai Billboard Hot 100-as listán. Egy harmadik diszkóalbum is készülőben volt, de a Knight és Ward közötti szerződéses problémák miatt három dal felvétele után abbahagyták a munkát. Ezeket a dalokat később alacsony költségvetésű válogatáslemezekre felvették. A Knighttal folytatott viták, és Ward későbbi súlyos autóbalesete, valamint a diszkózene hanyatló vonzereje megállította Ward karrierjét.
Sok évvel később Ward felvett egy másik albumot, az 1989-es „Wherever There's Love”-ot. Az album eltért Ward diszkós múltjától.
2002. szilveszterén Ward előadta a „Ring My Bell” című számot New York City Times Square-én, a város hivatalos ünnepségének részeként, nagy tömeg előtt. 2005. szilveszterén a memphisi Beale Streeten lépett fel, ahol elénekelte a „Ring My Bell”-t. A dal Horvátországban jelent meg. 2011. elején Ward visszatért a stúdióba, és kiadott egy új kislemezt, az „It's My Night”-ot.
2024. január 23-án elénekelte a „Ring My Bell” című dalt a Las Vegas-i Smith Centerben megrendezett First Ladies of Disco Show-n.
