Apartheid

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.

Ez a szakasz a Dél-afrikai Köztársaságban az 1994-ig érvényben volt faji elkülönítés korszakról és jogrrendszerről szól. Hasonló címmel lásd még: Apartheid (egyértelműsítő lap).

Az apartheid a faji elkülönítés (szegregáció) politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség.

A gazdaságban, a politikában, a kultúrában rassztól függő megkülönböztetés érvényesült, és a hatalom a fehérek kezében összpontosult. A feketék egyre növekvő számának ellensúlyozására az 1940-es évektől olyan törvényeket hoztak, amelyek a feketéket háttérbe szorították.

A faji besorolás volt az alapja minden apartheid törvénynek. Az egyéneket az 1950-es népesség-nyilvántartási törvény alapján négy csoport egyikébe sorolta: "bennszülött", "színes", "ázsiai" vagy "fehér". 1950-től kezdődött az emberek faj szerinti osztályzása.1966-ra 11 millió embert soroltak be. A törvény előírta, hogy minden állampolgárnak személyazonosító okmányt kellett kiállítania, amely feltüntette "faját".A "színes" kifejezést olyan emberek meghatározására használták, akik nem voltak sem fehérek, sem " fekete afrikai bennszülöttek". A faji kategóriára vonatkozó döntés meghatározta az élet minden területét - az ember hol élhetett, milyen munkát végezhetett, milyen közintézményeket használhatott, kivel házasodhatott össze, és a szavazati jogot is.

A rendszer az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek, és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, amelynek révén Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke és első fekete vezetője.

Előzmények

A Holland Kelet-indiai Társaság 1652-ben a mai Dél-afrikai Köztársaság területén található Fokváros helyén alapította meg első jelentős európai kolóniáját a földrészen. A Szuezi-csatorna megnyitásáig az Afrikát megkerülő hajók fontos kikötője volt a gyarmat, ezért az európai nagyhatalmi viszonyoknak megfelelő harc folyt ellenőrzéséért. A gyarmat – rövidebb időszakokat nem számítva – holland kézben volt, és a földrész belseje felé terjeszkedett.

Világgazdasági súlya az 1880-as évektől kezdve megnőtt, ekkor fedezték fel ugyanis a terület gyémánt- és aranylelőhelyeit. A 19. században búr irtóhadjáratok indultak a zuluk és szanok ellen, falvaikat felgyújtották, állataikat elhajtották, másokat koncentrációs táborokba küldtek. A zuluk később az angolokkal is harcba kerültek, ezt a csatát végül szintén az európaiak nyerték.1899-ben a britek az angol-búr háború után a birodalomhoz csatolták a területet. A gyarmat az 1902-es békeszerződés alapján önkormányzatiságot kapott.

Faji különbségek

A gyarmatosítás, a betelepedés, az Afrikán belül vándorlás és a rabszolga-kereskedelem nyomán sokszínű társadalom alakult ki a területen. A politikai és gazdasági hatalmat az afrikaiakhoz képest alacsony számú fehérek tartották kezükben. A gyarmat megalapítása utáni időkben nem hoztak feketéket korlátozó rendeleteket, 1685-ben viszont már megtiltották a vegyesházasságokat. A 19. században bevezették a feketék számára az állam területén belüli mozgáshoz szükséges útlevélrendszert. A békeszerződés a választójogi kérdést nem rendezte, és a területet uraló fehérek úgy döntöttek, hogy nem a liberális irányba fordulnak. Ennek megfelelően, később csak a fehérek kaptak választójogot.

1911-ben, az akkor brit domíniumként megalakult Dél-Afrikai Unióban, az európaiak kivételével megtiltották a bevándorlást. Az országnak akkor hatmillió lakosa volt, közülük négymillió afrikai fekete. A különböző rasszok megoszlása a következő volt: feketék 67,5 százalék, fehérek 22 százalék (1,2 millió fő), félvérek 9 százalék (félmillió), indiaiak 2,6 százalék (152 ezer). A fehérek aránya azóta folyamatosan csökken, aminek fő oka az eltérő születésszám: a fehér családokban, dacára a minél több gyerek vállalására buzdító politikának, a 20. századi 770 ezer fős bevándorlásnak és a feketék körében népszerűsített családtervezésnek, sokkal kevesebb utód született, mint az afrikaiaknál.

A mai Dél-afrikai Köztársaságot 1961-ben kiáltották ki. A lakosságnak mintegy 75 százaléka őslakos, a fehérek mellett jelentős ázsiai népesség él Dél-Afrikában.

Gyakorlati megvalósítása, szabályok

• Az angol telepesek, mikor elfoglalták az országot, faji megkülönböztetést, búr szóval apartheidet alkalmaztak. A lakosságot két részre osztották, a fehérekre, akik a lakosság kb. 10%-át és a nem-fehérekre, akik kb. a 90%-át tették ki.
• A fehérek kezében volt a gazdasági és a politikai hatalom.
• 1950 és 1991 között a népesség-nyilvántartási törvény minden dél-afrikai személyt a 4 faj valamelyikébe sorolták, és ennek megfelelően csúszó skálán biztosították vagy megtagadták számára az állampolgári jogokat. A fehéreknek teljes joguk volt, míg a bantuknak kevesebb.
• A feketék bantusztánok révén külön lakónegyedekbe tömörültek, és a bantusztánból kilépni csak engedéllyel volt szabad. Így a feketék idegennek számítottak a saját hazájukban. Kilépőt csak akkor kaphattak, ha egy másik bantusztánban, vagy egy mezőgazdasági területen dolgoztak.
• Akárcsak az indiai kasztrendszerben, itt is szokásos volt, hogy ha egy fehér megvert egy helyi lakost, az utóbbi nem üthetett vissza, különben bíróság elé került.
• A buszokon, ha az alsó részen ki volt írva, hogy „Only White”, illetve az angol mellett afrikaans nyelven is "Slegs Blankes" akkor nem ülhetett le oda nem-fehér, tehát neki gyalogolnia kellett. Külön parkokat hoztak létre a feketéknek és a fehéreknek, de voltak közös parkok is, ahol meg volt szabva padonként, hogy milyen etnikum ülhet rá. Egyes utcák csak fehérek részére voltak fenntartva. Amnnyiben a padon volt felirat, akkor annak megfelelő személy ülhettek csak le oda.
• A tengerparti strandokat felosztották, táblákkal jelölték, hogy mely szakasz, mely csoport részére használható. Durbanben például több mint két kilométernyi strandot tartottak fenn a fehérek számára (akkoriban a lakosság 22%-a), 650 métert az afrikaiaknak (a lakosság 46%-a), 550 métert az indiánoknak (a lakosság 28%-a), és 300 métert a színeseknek (a lakosság 4%-a). A fehér strandok biztonságosak voltak, közszolgáltatásokkal, cápahálókkal és vízimentőkkel; a fekete strandok kopárak, és akadt olyanra is példa, hogy szennyvízcsatornák mellett helyezkedtek el.

Irodalom

• Allen, John. Apartheid South Africa: An Insider's Overview of the Origin and Effects of Separate Development. iUniverse, 2005. (All pre-1948 discriminatory laws are meticulously listed.)
• Davenport, T.R.H. South Africa. A Modern History. MacMillan, 1977.
• Du Pre, R.H. Separate but Unequal -- The 'Coloured' People of South Africa -- A Political History.. Jonathan Ball, 1994.
• De Klerk, F.W. The last Trek. A New Beginning. MacMillan, 1998.
• Eiselen, W.W.N. The Meaning of Apartheid, Race Relations, 15 (3), 1948.
• Giliomee, Herman The Afrikaners. Hurst & Co., 2003.
• Meredith, Martin. In the name of apartheid: South Africa in the postwar period. 1st U.S. ed. New York: Harper and Row, 1988.
• Meredith, Martin. The State of Africa. The Free Press, 2005.
• Hexham, Irving, The Irony of Apartheid: The Struggle for National Independence of Afrikaner Calvinism against British Imperialism. Edwin Mellen, 1981.
• Visser, Pippa. In search of history. Oxford University Press Southern Africa, 2003.
• Louw, P.Eric. The Rise, Fall and Legacy of Apartheid. Praeger, 2004.
• Terreblanche, S. A History of Inequality in South Africa, 1652-2002. University of Natal Press, 2003.
• Federal Research Division. South Africa – a country study. Library of Congress, 1996.
• Book: Crocodile Burning. By Michael Williams. 1994
• Davied, Rob, Dan O'Meara and Sipho Dlamini. The Struggle For South Africa: A reference guide to movements, organizations and institution. Volume Two. London: Zed Books Ltd. 1984
• Lapchick, Richard and Urdang, Stephanie. Oppression and Resistance. The Struggle of Women in Southern Africa. Westport, Connecticut: Greenwood Press. 1982.
• Bernstein, Hilda. For their Triumphs and for their Tears: Women in Apartheid South Africa. International Defense and Aid Fund for Southern Africa.London, 1985
• Búr Gábor: Az apartheid Dél-Afrikában Rubicon, 2008/10.

További információk

• Keisz Ágoston (2013. december 9.). "Az volt a cél, hogy ne maradjanak feketék". Origo. 2013. december 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. december 30.
• Pordány László: A búrok és az apartheid; Antológia, Lakitelek, 2005
• Búr Gábor: Az apartheid születése. A gyarmati önkormányzat visszaállítása Dél-Afrikában, 1906–1907; L'Harmattan, Bp., 2010

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Apartheid témájú médiaállományokat.