2010. február 4-én vált hivatalossá, hogy az énekesnő is résztvevője az Evratesil mezőnyének. A február 14-én rendezett döntőben a nemzeti zsűri és a nézők szavazatai alapján megnyerte a válogatóműsort, így ő képviselhette hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Az Eurovíziós Dalfesztiválon a dalt először a május 27-én rendezett második elődöntőben adta elő, fellépési sorrendben másodikként, a Litvániát képviselő InCultoEastern European Funk című dala után és a Izraelt képviselő Harel SkaatMilim című dala előtt. Az elődöntőből hatodik helyezettként sikeresen továbbjutott a május 29-i döntőbe, ahol fellépési sorrendben huszonegyedikként lépett fel, az Oroszországot képviselő Peter Nalitch & FriendsLost and Forgotten című dala után és a Németországot képviselő LenaSatellite című dala előtt. A szavazás során összesítésben 141 ponttal (Hollandiától, Izraeltől és Oroszországtól maximális pontot kapott) a verseny hetedik helyezettje lett.
A kajszibarack az örményeknek nemzeti büszkesége, tudósok a prunus armeniaca néven ismert gyümölcsről úgy gondolják, hogy Örményországból származik, és idővel a nemzet szimbólumává vált. A dalban az énekesnő a barackmagra épít, a gyümölcsöt ízletes eszközként használja az örmény diaszpóra feltárásához. A dal egy örmény emigránsról szól, aki egy kajszibarackot szorongatva őrzi meg identitását. Az énekesnő úgy nyilatkozott, hogy a dal jelentése egy kulturális diszlokáció körül forog.
Dalszöveg
Apricot stone,
Hidden in my hand Given back to me From the motherland Apricot stone, I will drop it down In the frozen ground
I’ll just let it make its round
– A dal refrénje
Barackmag,
Elrejtve a kezemben Visszaadva nekem A szülőföldemről Barackmag, Elültetlek téged A fagyott földbe
Örményország
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
