| August Wilhelmj | |
 | |
| Született | 1845. szeptember 21. Usingen |
| Elhunyt | 1908. január 22. (62 évesen) London |
| Állampolgársága | porosz |
| Szülei | August Wilhelmj |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Felix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola, Lipcse (1861–1863) |
| Sírhelye | Wiesbaden North Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz August Wilhelmj témájú médiaállományokat. | |
August Emil Daniel Ferdinand Viktor Wilhelmj (Usingen, 1845. szeptember 21. – London, 1908. január 22.) német hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus.
Wilhelmj a pincészet tulajdonosa, August Wilhelm Wilhelmj (1813–1910) és felesége, Charlotte Friederieke Emilie Petry fia volt. Első wiesbadeni órái után Liszt Ferenc ajánlására Dávid Ferdinándnál tanult a Lipcsei Konzervatóriumban, Moritz Hauptmann és Ernst Friedrich Richter irányításával. 1864-től Joachim Raffnál tanult zeneszerzést Wiesbadenben. Első koncertkörútjai célországai 1865-ben Svájc és Hollandia voltak, 1866-ban pedig Londonban lépett fel.
1866. május 29-én feleségül vette Sophie von Liphartot, akit a Gewandhaus koncertmestere, Ferdinand David lipcsei házában ismert meg. A következő tíz évben Európa sok városában koncertezett. 1878 és 1882 között nagy sikerrel turnézott Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában.
Játéka erőteljes intonációjáról volt nevezetes, amelyet gyakori vonócserékkel ért el. Ez jelzi a későromantikus értelmezési stílus kezdetét, és elérte a nagy zenekarokhoz és koncerttermekhez igazodó hangvételt.
Az August Wilhelmjt jellemező virtuóz hegedűjátéknak a kezdetektől fogva Richard Wagner volt az egyik tisztelője, aki már korábban is megfordult a szülei házában. Wagner 1875-ben A Nibelung gyűrűje koncertmesterének és első hegedűsének hívta meg a Bayreuther Festspielhausba, és megbízta, hogy állítson össze egy 108 zenészből álló zenekart az előadáshoz.
1894-ben kinevezték a londoni Guildhall School of Music hegedűprofesszorává, ahol 1903-ban munkatársaival megírta a 12 kötetes Modern School for the Violint. Szerkesztői munkásságát klasszikus és romantikus hegedűs irodalom kiadásai dokumentálják, amelyeket gyakorlatra készített elő.
Végső nyughelyét a wiesbadeni Nordfriedhofban találta meg.
A Johann Sebastian Bach: Air a D-dúr szvitből hegedűfeldolgozást készített, a darabot D-dúr hangnemről C-dúrra ültetve át, így teljes egészében a hegedű negyedik, G-húrján tudta előadni.
Foglalkozott Frédéric Chopin op. 32 n.1 és n.2 jelzésű, két noktürnjével is, amelyeket akkoriban nagyra értékelt a közönség.
Giovanni Francesco Pressenda 1843-ban, Torinóban készített hegedűjén játszott.
