Stuart Mária oklevele, amellyel megerősíti és megújítja az elődei és a francia királyok között Edinburgh-ban 1543. december 15-én kötött szövetségi szerződéseket. Latin nyelvű, pergamenre írt okirat, pergamenfülön sárga viaszpecséttel lezárva
Az Auld Alliance a Skót Királyság és a Francia Királyság 1295-ben létrehozott, Anglia ellen irányuló szövetsége volt. A skót auld szó jelentése „régi, öreg”, a kifejezés a két ország hosszú távú kapcsolatára utaló, részben érzelmi töltetű elnevezéssé vált. A szövetséget formálisan soha nem vonták vissza, bár egyesek úgy tekintik, hogy az 1560-as edinburghi szerződés aláírásával véget ért.
A szövetség jelentős szerepet játszott Skócia, Franciaország és Anglia kapcsolatrendszerében. A korszak francia és skót uralkodói a szövetséget XI. Lajos kivételével megújították. A XIV. század végére a megújítás már attól függetlenül történt, hogy a két királyság közül bármelyik éppen háborúban állt-e Angliával.
A szövetség azzal a szerződéssel indult, amelyet János skót király és IV. Fülöp francia király 1295-ben kötött I. Eduárd angol király ellen. A szerződés feltételei szerint, ha Anglia bármelyik országot megtámadja, a másik fél angol területet támad meg. Az 1513-as floddeni csata, amikor a skótok a Franciaország elleni angol hadjáratra válaszul betörtek Angliába, ennek egyik példája volt. A szövetség 1326-os megújítását Thomas Randolph, Moray 1. grófja tárgyalta le. A szövetség fontos szerepet játszott az első és második skót függetlenségi háborúkban, a százéves háborúban, a Cambrai-i Liga háborújában és a Rough Wooing hadjáratban.
Létrejötte
A kiskorú I. Margit skót királynő Norvégiából tért vissza Skóciába, de Orkney szigetén meghalt, így nem volt a skót trónnak örököse. A skót dinasztikus válság alatt I. Eduárd angol király megpróbálta kiterjeszteni hatalmát Skóciára, ezért a skót kormányzást ideiglenesen kézben tartó „Tizenkettek Tanácsa” külföldi szövetségest keresett. Franciaország kézenfekvő választás volt, mert IV. Fülöp francia király 1294-ben elkobzottnak nyilvánította Gascogne angol birtokot, amiatt a két királyság háború közelébe sodródott. 1295 októberében a skót követség Párizsban megállapodott szövetségi szerződésben, amelyet 1295. október 23-án írtak alá. Ennek értelmében ha Anglia bármelyik felet megtámadja, a másik fél betör angol területre. A megállapodás rövid távon nem védte meg Skóciát az 1296-os inváziótól, sőt az 1299-es angol–francia megegyezés után Eduárd minden erejét a skótok ellen fordíthatta. A skót államiság fennmaradása végül inkább Robert Bruce hadvezetésének és II. Eduárd angol király hibáinak volt köszönhető. A szövetséget 1326-ban elővigyázatosságból megújították – corbeil-i szerződés –, majd 1332 után, III. Eduárd skót és francia ambíciói miatt, a kapcsolat sürgető katonai jelentőséget kapott, és Franciaország pénzzel, menedékkel és korlátozott katonai segítséggel is támogatta a skótokat.
A corbeili szerződés (1326) megújította az Auld Alliance-t Franciaország és Skócia között. Megerősítette mindkét állam kötelezettségét, hogy csatlakozzon a másikhoz, ha Anglia megtámadja. A Skóciából I. Róbert skót király uralkodása alatt érkező küldöttséget Thomas Randolph, Moray első grófja vezette.
1418-ban, amikor Franciaország V. Henrik sikerei miatt a megadás szélére került, a dauphin skót segítséget kért. A skótok 1419–1424 között közel tizenötezer skót katonát küldött Franciaországba. A közös erők 1421-ben Baugénél győztek, de 1424-ben Verneuil-sur-Avrenél a skót sereg súlyos vereséget szenvedett , de a beavatkozás időt adott Franciaországnak a talpra álláshoz.
1429-ben skótok harcoltak Jeanne d’Arc oldalán Orléans felmentésénél. A francia hadseregben számottevő volt a skót fegyveresek és íjászok aránya. Skót katonák szolgáltak a francia korona testőrségében, a Garde Écossaiseben, sokan Franciaországban telepedtek le, birtokokat és címeket kaptak, és később francia alattvalókká váltak. A XV. században a szövetséget többször megújították, a francia győzelemig.
A francia siker után Anglia helyzetét tovább gyengítették a rózsák háborújának küzdelmei. 1460-ban II. Jakab skót király megkísérelte visszavenni Roxburgh és Berwick várát. Roxburgh elesett, de a király egy ágyúrobbanásban meghalt. 1461-ben Anjou Margit angol királyné Berwicket Skóciának ígérte a Lancaster-ház támogatásért, és a skótok Wakefieldnél győztek. Margit ugyanebben az évben Jerseyt ígérte Franciaországnak támogatásért. IV. Eduárd angol király később békét kötött Skóciával, de ez nem bizonyult tartósnak.
A francia–skót szövetség attól tartott, hogy a Burgundi Hercegséggel szövetkező York-ház trónra jutva Angliát ismét Franciaország ellen fordítja. IV. Eduárd békét kötött Skóciával, de a York-ház győzelem után Anglia 1468-ban visszaszerezte Jersey-t, 1482-ben pedig Berwicket. A Lancaster-ház háttérbe szorulása után Tudor HenrikBretagne-ban, majd Franciaországban élt száműzetésben. Miután francia–skót támogatással Walesben partra szállt, 1485-ben a bosworthi csatában legyőzte III. Richárdot. VII. HenrikYorki Erzsébettel kötött házassága lezárta a belháborút, és a Tudor-korszak konszolidációját indította el.
Reformáció és hanyatlás vs. elutasítása?
A XVI. század elején a francia–skót szövetséget többször felülvizsgálták (1512, 1517, 1548). A floddeni csata 1513-as katasztrófája után Skóciában gyengült a francia orientáció, és a reformáció előretörésével egyre többen keresték az angol kapcsolatot. 1558-ban a szövetséget rövid időre újraélesztette Stuart Mária és a későbbi II. Ferenc francia király házassága, de 1560-ban Ferenc halálával ez a dinasztikus kapocs megszűnt. Ugyanebben az időszakban a skót reformáció 1560-ban protestáns országgá tette Skóciát. A skót reformáció idején a protestáns vezetők, „a gyülekezeti urak” fel akarták bontani a Franciaországgal kötött Auld Alliance-t, mert azt a katolikus befolyás részének tartották. 1560-ban a Berwicki szerződéssel angol katonai segítséget hívtak Skóciába Maria de Guise skót királyné, régens hatalma ellen. Ugyanebben az évben az edinburgh-i szerződés megszüntette a Franciaországhoz fűződő hivatalos politikai kötelékeket.
A kapcsolat később főként a katolikus skótok körében élt tovább. A Stuart-ház bukása után a száműzött VII. Jakab Franciaországban keresett támaszt, és a jakobita felkelésekben a francia támogatás ismét megjelent. A szövetség emléke egészen a XVIII. század közepéig megmaradt.
Megjegyzések
↑A magyar Wikipédián a következő szócikkekben talál érdemi információt a „Durva udvarlás“ (Rough Wooing) hadjáratról:
12Tanner, Roland (2009). "Franco-Scottish Alliance". The Oxford Companion to British History (angol nyelven). Oxford University Press. 390–391.o.{{cite encyclopedia}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑Scott, Ronald McNair (1982). Robert the Bruce: King of Scots (angol nyelven). London: Hutchinson. 216.o. ISBN9780091496302.{{cite book}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑MacLeod, Morag (2001). "France: the 'Auld Alliance'". In Lynch, Michael (ed.). The Oxford Companion to Scottish History (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press. ISBN9780192116963.{{cite encyclopedia}}: |access-date= requires |url= (súgó)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Auld Alliance című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
