Bacillus cereus biovar anthracis

Bacillus cereus biovar anthracis
Rendszertani besorolás
Domén: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Bacillota
Osztály: Bacilli
Rend: Bacillales
Család: Bacillaceae
Nemzetség: Bacillus
Faj: Bacillus cereus
Alfaj: biovar anthracis

A Bacillus cereus biovar anthracis egy mozgékony, Gram-pozitív, pálcika alakú, kataláz-pozitív, spóraképző, fakultatív anaerob baktérium a Bacillus nemzetségből.

Felépítés

Felépítése hasonló Bacillus anthracishoz, de nem tartalmazza az utóbbira jellemző négy jellegzetes profágot és a plcR reguláló génen a nonszensz mutációt.

Rokon fajok

A Bacillus nemzetségbe hat baktériumfaj tartozik: Bacillus cereus, Bacillus thuringiensis, Bacillus anthracis, Bacillus weihenstephanensis, Bacillus mycoides and Bacillus pseudomycoides. A B. cereus, B. thuringiensis, és B. anthracis konzervált, hasonló kromoszómákkal rendelkeznek, de eltérnek a virulencia kódoló plazmidjaikban. Míg a B. thuringiensis rovar patogén, a B. cereus elsősorban ételekben jelenik meg, elfogyasztva pedig hasmenést, hányást és súlyos fertőzést tud okozni. A B. anthracis, a lépfene okozó baktériuma világszerte elterjedt és minden emlősfajt meg tud fertőzni. Vita tárgya, hogy a három baktérium a B. cereus alfajai lennének.

A B. anthracis virulencia faktorai feltevések szerint horizontális géntranszferrel jutottak más, B. cereus csoportba tartozó közel rokon fajba. Az átadott plazmidok közül a pX01-en a toxin, míg a pX02-őn a kapszula van kódolva. Ezek egyes szekvenciái széles körben elterjdtek a B. cereus csoportban, a toxint és kapszulát kódoló gének ritkán megfigyelhetőek.

Tünetek és jellemzés

A B. c. biovar anthracis a lépfene jellegzetes tüneteire emlékeztető kórképet produkál. Elkülönítése a B. cereustól és a B. anthracistól csak mikrobiológiailag és genetikailag lehetséges.

Felfedezés

A B. c. biovar anthracis-t egy csimpánz holttestéből izolálták az elefántcsontparti Taï Nemzeti Parkban, 2001-ben. A patológiai és hisztológiai vizsgálatok után lépfenére utaló tüneteket állapítottak meg (vérömleny a belső szerveken, a tüdőkben ödéma és emfizéma). A halálát okozó baktérium kimutatható volt az állat lépéből, tüdejéből, nyirokmirigyeiből és beleiből. A PCR teszt kimutatta a B. anthracis-specifikus markereket a DNS mintákból. 2004-ben további rokon törzseket mutattak ki csimpánz tetemekből a Kameruni Dja Rezervátumban. Az izolált törzsekben kimutathatóak voltak a pXO1- és pXO2 szekvenciák, valamint plazmid által kódolt B. anthracis jellegeket hordoztak (toxin és kapszula termelés). Az izolátumok azonban eltértek a klasszikus lépfene-baktériumtól fontos mikrobiológiai jellegekben: mozgásképesek, γ-fág-rezisztensek és egyes törzsek penicillin G-rezisztensek voltak. Közeli rokonságot mutattak a B. anthracis II-vel és két atipikusan virulens B. cereus csoport izolátummal. Ezek a B. thuringiensis szerotípus konkukian törzs 97-27, ami korábban súlyos emberi nekrotikus fertőzésből volt ismert, és B. cereus E33L, amit korábban egy antrax gyanús zebratetemből izoláltak.

Elterjedés

Míg a B. anthracis világszerte elterjedt, addig a B. c. biovar anthracis erősen Közép-Afrika erdős területeire korlátozódik. A lépfene baktériummal komplementer niche-eket töltenek be, mivel az antraxbaktérium a szavannás területet kedveli. Átfedési területeik feltehetően az átmeneti zónákban lehetnek: a nedves-trópusi régióktól a szárazabbak felé, Szenegál irányából Nyugat-Afrikába és Etiópia irányából Észak-Afrikába. Erre megfelelő területek a bokros, füves és szavannás területek, ahol egyszerre legelhetnek a haszon- és vadállatok.

Források

Jegyzetek