| Bad Sulza | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Türingia | ||
| Járás | Weimarer Land | ||
| Polgármester | Dirk Schütze | ||
| Irányítószám | 99516–99518 | ||
| Körzethívószám | 036461 | ||
| Rendszám | AP | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7901 fő (2025. dec. 31.) | ||
| Népsűrűség | 173,69 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 45,49 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Weimarer Land térképén | |||
| Bad Sulza weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bad Sulza témájú médiaállományokat. | |||
Bad Sulza város Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 7901 fő (2025. december 31.).
Weimartól és Apoldától északkeletre fekvő település. Bad Sulza Rannstedt, Ködderitzsch, Ilmtal-Weinstraße, Apolda, Saaleplatte, Obertrebra, Eberstedt, Niedertrebra, Schmiedehausen, Großheringen, Lanitz-Hassel-Tal, Eckartsberga és Rudersdorf községekkel határos.
Nevét már egy 883-ból való oklevél is említette, majd egy 900-ból származó oklevél adatai szerint a környékén eredő sósvízű forrásokból sót pároltak le, innen ered a település neve is (Salz-só). E felfedezésének köszönhetően IV. Henrik császár alatt már 1064-ben városjogot kapott, s ezzel függ össze további fejlődése is. Sós vizének gyógyhatása 1779-től ismert, és főleg légzőszervi betegek kezelésére 1847-től használják.
Érdekes a település sólepárló üzeme és múzeuma, amely a só felhasználásának történetét mutatja be, valamint nevezetes még a 18. század első feléből való Plébániatemploma is, melynek oltára feltehetően olasz mester alkotása.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 4738 | 4695 | 7651 | 7695 | 7864 | 8161 | 8001 | 7901 |
| 2015 | 2017 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |