.jpg)
A bajusz legáltalánosabb, köznyelvi értelemben az emberi arcszőrzetnek a felső ajak és az orr között növő része. A száj vonalán általában kissé túlnyúlik. Több emlősnél jelentős szerepet játszik mint tapintó-szagló szerv.
A bajusz legáltalánosabb, köznyelvi értelemben az emberi arcszőrzetnek a felső ajak és az orr között növő része. A száj vonalán általában kissé túlnyúlik. Több emlősnél jelentős szerepet játszik mint tapintó-szagló szerv.
A bajusz főleg az éjjel aktív kisemlősök és a macskafélék számára fontos. Ezek felső ajka és orrtájéka között többnyire mozgatható, ritkás szőrszálak (tapintószőrök vagy szinuszszőrök) nőnek sajátos rendben. Ezek beidegződése rendkívül gazdag, az érző idegek azonban — a később ismertetett egyéb gerincesektől eltérően — nem magukon a bajuszszálakon vannak, hanem a szőrtüsző körül, és ezeket a szőrszál bőrfelszín alatti része emelőként ingerli. A bajuszszálak mozgásai annyira fontos ingerek, hogy ezeket az agykéreg egy külön területe, a szőrérzékelő agykérgi hordó dolgozza fel. Mindazonáltal a bajuszt nem önálló érzékszervnek tekintjük, hanem az orr egyfajta kiegészítőjének.
A férfiak bajsza általában erőteljes, a nőké többnyire hiányzik vagy csak gyengén fejlett. A kamaszkorban, a szőrtüszők differenciálódásának részeként alakul ki, ahogy a vérben megnő az androgén hormonok szintje. Idős korban vagy hormonális rendellenesség hatására a nők szája fölött is kialakulhat: ez a jelenség a hirsutizmus.
Egyes korokban és társadalmi csoportokban a férfiak fontos, divatos ékessége, férfiasságuk egyféle jelképe. Divatja gyakran követő jellegű; egy-egy bajszos személy iránti rokonszenv megnyilvánulása volt. Máskor csoportidentitást fejezett ki, a Habsburg-uralom alatt a nemzeti jelleghez ragaszkodás, az osztrák elnyomás elleni fellépés jelképévé vált. II. Mátyás állítólag azért növesztett szakállt és bajuszt, hogy ezzel is demonstrálja az ellene berzenkedő magyar rendeknek, hogy nem tör jogaikra.
A szakállnál általában kurtább és merevebb, sűrűn növő szőrszálakból áll, ezért különböző formákra nyírható, és e formákat jól megőrzi.
A Magyarországon divatos bajuszformák az európai szokásokhoz és a katonai előírásokhoz igazodtak. A 19. században egymást követő bajuszdivatok:
Sok állat szája körül nőnek különféle méretű (a mikroszkopikustól a deciméteresig) kémiai és mechanikai érzékelőkkel ellátott „képletek”, illetve bőrfüggelékek.
A halak közül közismerten ilyen:
a harcsák bajsza jóval nagyobb, mint a pontyoké. Ezek a halak a meder alján, zavaros vízben élnek, így tájékozódásukban alapvető szerepet kap az iszapos fenék letapogatása.
A tukánfélék (Ramphastidae) egyik alcsaládja a bajuszosmadárféléké, az alcsalád három neme közül kettőt pedig tarkabajszikának (Eubucco), illetve bajszikának (Semnornis) neveznek.
További „bajszos” madarak:
Az emlősök közül a fentebb tárgyalt kisragadozóktól függetlenül „bajuszosnak” nevezünk egy denevérfajt: bajuszos denevér (Myotis mystacinus)
A népnyelvben, és ennek nyomán a botanikában is több növény szálas, szálkás részét, illetve kacsát is bajusznak nevezik:
Erről kapta nevét több növénynemzetség:
További, „bajuszos” növényfajok: