| Bancsiang (บ้าน เชียง, Ban Chiang) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Thaiföld |
| Tartomány | Udon Thani |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Terület |
|
| Világörökség-azonosító | 575 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 17° 32′ 55″, k. h. 103° 21′ 30″17.548611°N 103.358333°EKoordináták: é. sz. 17° 32′ 55″, k. h. 103° 21′ 30″17.548611°N 103.358333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bancsiang témájú médiaállományokat. | |
Bancsiang (thaiul írva: บ้าน เชียง, angol átírással: Ban Chiang) falu Thaiföld ÉK-i részén. Az itt található régészeti lelőhely 1992 óta az UNESCO kulturális világörökség része.
Északkelet-Thaiföldnek ez a területe a világ egyik első bronzkészítő központja volt. A lelőhely felfedezése előtt a régészek úgy vélték, hogy Délkelet-Ázsiának ezen a részén nem volt civilizáció a történelmi korok előtt. A leletek azonban megmutatták, hogy az itteni őslakos népek magas technikai tudással rendelkeztek az ókori egyiptomi királyságok kialakulásának idejében. Ma úgy vélik, hogy itt volt a történelem első bronzkori civilizációja. A lelőhelyet véletlenül fedezte fel 1966-ban egy amerikai szociológus, aki megbotlott néhány maradványban.
Az itt talált dárdahegyek i. e. 3600 körüliek, míg a kifinomult ízlésről tanúskodó kerámiákat az i. e. 3000 és i. sz. 500 között készítették. Ma ezeket a tárgyakat gyűrűk, karkötők és más tárgyak társaságában a bancsiangi Nemzeti Múzeum kiállításán lehet megtekinteni. A múzeumtól mintegy 2 km-es sétával lehet elérni a nagy, fából készült boltépületek szegélyezte úton a Wat Pho Si Nai két fedett ásatási helyét. Itt a kiállítás fő anyagát a sírokból feltárt csontvázmaradványok és azok a kerámiák képezik, amelyeket kultikus célokból a sírokba helyeztek a temetkezéskor. A temetkezési helyeken ékszereket, szerszámokat és fegyvereket is találtak.
