Baturin
| Baturin (Батурин) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Csernyihivi terület | ||
| Járás | Nyizsini járás (2020. július 18. – ) | ||
| Rang | ukrajnai város | ||
| Alapítás éve | 1625 | ||
| Irányítószám | 16512 | ||
| Körzethívószám | 4635 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2552 fő (2018) | ||
| Népsűrűség | 3,65 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 145 m | ||
| Terület | 700 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 51° 20′, k. h. 32° 53′51.333333°N 32.883333°EKoordináták: é. sz. 51° 20′, k. h. 32° 53′51.333333°N 32.883333°E | |||
| Baturin weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baturin témájú médiaállományokat. | |||
Baturin (Батурин) város Ukrajna Csernyihivi területén, a Nyizsini járásban, Baturin község székhelye.
A Szejm alsó folyásának bal partján fekszik. A város mellett vezet az М-02, E101 jelű Kijev–Borzna–Hluhiv-autóút, amely Oroszországban Brjanszk felé folytatódik.
Története
1575-ben alapították. Báthory István közvetlenül lengyel királlyá választása (1576) után foglalkozott az ukrajnai kozákok szervezeti felépítésével. Miután a kozákokat ezredekbe és századokba osztotta, létrehozta a közigazgatás rendjét és a bíróságokat, a zaporizzsjai hetmanok tartózkodási helyéül pedig új várost alapított, melyet önmagáról Batorinak nevezett el. A várost Alekszej Mihajlovics orosz cár (1645–1676) hetmani rezidenciává tette (1669–1708).
Ivan Mazepa, az orosz fennhatóság alá tartozott Bal parti Ukrajnában élő kozákság hetmanja megerősítette a várost. 1708-ban, a nagy északi háború idején innen vonult kozákjaival, hogy csatlakozzon XII. Károly svéd király seregeihez. Miután I. Péter orosz cár értesült Mazepa „árulásáról”, Alekszandr Mensikovot küldte Baturinba, akinek csapatai elfoglalták és a hetmani rezidenciával együtt felégették a várost. 1750-től 1764-ig, a hetmanság megszüntetéséig K. G. Razumovszkij grófnak (1728–1803), a Zaporozsjei Had utolsó hetmanjának rezidenciája volt.
Az 1890-es évek elején Baturinnak 3580 lakosa és 450 lakóháza volt. A várost a kiépülő vasútvonal elkerülte, de hajózható víziút kötötte össze Kijevvel és Csenyihivvel.
1993-ban Ukrajna Minisztertanácsa határozatával a városban Hetmani főváros („Гетьманська столиця”) néven nemzeti történelmi-kulturális emlékhelyet hoztak létre. 2008-ban a település járási jelentőségű városi rangot kapott.
Jegyzetek
- ↑ Про державний історико-культурний заповідник «Гетьманська столиця» (rada.gov.ua, hozzáférés: 2024-08-17)
- ↑ Батурин (baturin-capital.gov.ua, hozzáférés: 2024-08-17)
- ↑ (rada.gov.ua, hozzáférés: 2024-08-17)
Források
- Volodimir Kubijovics (szerk.): Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, I. kötet, Lviv, 1993, Molode Zsittya Kiadó, ISBN 5-7707-4049-3, p. 100.
- "Brockhaus és Efron enciklopédia" (orosz nyelven). 1890–1907. Hozzáférés: 2024. augusztus 18.
- Nagy szovjet enciklopédia (orosz nyelven) (3. kiadás ed.). Moszkva. 1969–1978.
{{cite book}}: CS1 karbantartás: hely kiadó nélkül (link)
