A település legrégebbi nyomai az újkőkorig érnek vissza (Kr. e. 5000), a hallstatti kultúra és La Tène-kultúra nyomait éppúgy megtalálni, mint egy késő kelta település maradványait, valamint egy egykori germán temetőt Kr. u. 2. századból.
Első említése mint „Pirihinga“ III. Károly római császár oklevelében található 883-ból. A név 6-8. századi bajor letelepülőkre enged következtetni. A település még 912 előtt az eichstätti püspökök kezére került, az ő uralkodásuk alatt fejlődött Berching hamarosan jelentős hivatali központtá. 1296-ban említik 'Berchinget először mint oppidum (megerősített település) és csak néhány évtizeddel később (1314) már mint civitas (város).
Wilhelm von Reichenau (1464–1496) püspök idején újították fel a védműveit és építették ki a városfalat kiegészítve 13 toronnyal és négy kapuval, amelyek akkori formájában máig fennmaradtak.
Már 1245 előtt megkapta a piactartási jogot. Két nagy templom, számos tekintélyes polgári ház tanúskodik a város gazdagságáról. Név szerint a Rettenkofer és a Rumpf családok, akik a borkereskedelemben gazdagodtak meg és akik a 17. és 18. században városuk nagyvonalú mecénásainak bizonyultak.
Majdnem 900 évig voltak az eichstätti püspökök a város urai, de 1802-03 napóleoni háborúkat követő szekularizáció véget vetett uralmuknak. A város ez után rövid ideig a Salzburgi Választófejedelemséghez tartozott, majd 1806-ban Bajorországhoz került. A bajor államapparátus átvette a közigazgatást, és ezzel Berching elvesztette eddigi pozícióját. Csak többéves kitartó utánajárással tudott a városi tanács 1822-ben végre újra állandó jószágpiacot tartani, majd 1842-től gabonapiacot. A Lajos–Duna–Majna-csatorna megépülése 1846-ban, majd a helyi érdekeltségű Neumarkt–Berching–Beilngries vasútvonal 1888-ban (megszűnt 1987-ben) hozzásegítették ugyan a várost a fejlődéshez, de a hivatalok illetve bármiféle központi szervezetek teljes hiánya hosszú távon pangáshoz vezetett. 1902–03-ban épült egy alapítványi kórház.
Az 1970-es években 19 község olvadt be Berchingbe az 1971-80-as bajorországi közigazgatási reform során. Az utóbbi évtizedekben felújították a belvárost, épült egy öregek otthona (Assisi Szent Ferenc), az egykori ferences kolostort átépítették ifjúsági központtá (Pettenkofer-Haus), felújították a városházát, felépült az Europahalle, kibővítették a város belterületét és létrehoztak egy ipari parkot Erasbach városrészben. Az utóbbi évtizedben épült egy uszoda (Berle) valamint egy geriátriai rehabilitációs Klinika (Helios) valamint egy szakközépiskola (Realschule Berching).
Nevezetességek
Városkapuk - Aki be szeretne jutni a városba, át kell haladnia a négy városkapu valamelyikén, mert a városfal sértetlenül túlélte az évszázadokat, még a tölgyfakapuk is megvannak.
Városháza (Rathaus)
Itt születtek, itt éltek
Matthias Apiarius, (1495/1500–1554) - könyvnyomtató, kiadó és zeneszerző
.JPG)
Németország
é. sz. 49° 06′ 23″, k. h. 11° 26′ 22″49.106389°N 11.439444°EKoordináták: é. sz. 49° 06′ 23″, k. h. 11° 26′ 22″49.106389°N 11.439444°E
_01.jpg)
