14-15. századi berdis, jelenleg török készítésűnek vélik, korábban osztráknak tartották
Talán az egyik legkorábbi illusztráció. Ghuiluys de Boisleux zsoltároskönyve, 1246–1250 (Morgan Collection, MS M.730).
Észak angol ábrázolás a 14. század végéről vagy a 15. elejéről. Pearl kézirat (British Library MS Cotton Nero A X/2)
17. századi berdis, mellette egy szakállas bárd
A berezovi csata. Az 1697 és 1703 közé keltezett képen sem az alsó, sem a fölső lövészek nem használnak berdist puskavillaként. A könyv (Szibéria története) más illusztrációi sem mutatják ezt az alkalmazást.
Különféle alakú fejekkel
Berdis
| Berdis | |
| Hatótávolsága | közelharc |
| Mozgathatósága | mozgatható |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berdis témájú médiaállományokat. | |
A berdis (lengyel: berdysz, orosz: бердыш) szálfegyver, a kétkezes bárdok egy fajtája. Hosszú, ívelt fejéről jellegzetes, amit két ponton rögzítettek a nyélhez. A 13-17. században használták szerte Európában. Manapság leginkább az orosz sztrelecekkel (lövészek) kapcsolják össze.
Az általánosan berdisként ismert bárdok közül ugyanakkor Waldmann például csak azt a fegyvert nevezi berdisnek, amelyik feje kiszélesedve két apró hegyben végződik, az egyetlen hegyes csúcsban végződőt guisarme néven tárgyalja. Az oroszoknál nincs ilyen megkülönböztetés.
Eredete
A lengyel etimológiai szótár szerint a neve német eredetű (barda, barta), ami a latinon (barducium) és a lengyelen (berdysz) keresztül került az oroszba.
Jellemzői
A berdis hosszú, nagyjából vállmagasságtól teljes embermagasságig érhet. A feje eleinte rövidebb, 20-50 cm lehetett, a 17. században viszont már 60-80 cm hosszú, néha 100 cm-nél is több. Szintén 17. századi orosz sajátosság, hogy egy helyett két apró hegyben végződnek. Súlya változó, a múzeumi példányok értékei 1,5-3 kg között mozognak. A 19. századi rekonstrukciós rajzokon a nyél végtüskében ér véget, ugyanakkor a fönnmaradt példányokon ilyen nem látható. A legtöbb fegyver feje félhold alakú, és alkalmas szúrásra is, némelyek jobban, mások kevésbé. A szélesebb pengéjű példányokat gyakran lyukak sorozatával díszítették. Két rögzítési pontja közül a fölső köpűvel történt, az alsó szöggel, illetve vékony szíj vagy madzag rátekerésével. A két rögzítési pont között a fegyvert meg lehet markolni. A díszfegyvereket, például a cári testőrségét díszes faragványokkal látták el.
Története
Az első berdisek Nyugat- és Közép-Európából ismertek 13. századi miniatúrákról. Oroszországban a 15-17. században használták ezeket. Elsőként a fegyverről elnevezett berdisnyikek harci eszköze volt, akik emellett még szablyát is kaptak. A fegyvert lóhátról is használták, ennek a változatnak a feje rövidebb volt. Később, 1650 után a sztreleceket is berdissel szerelték föl. A fegyvert vállszíjon hordták. A sztrelecek használták puskavilla helyett is muskétájuk nehéz csövének megtámasztására. A lovasított sztrelecek és dragonyosok kisebb berdiseket kaptak. Ezek nyelére két karikát erősítettek a vállszíj rögzítési pontjául. De nem csak a katonák forgatták, a fölfegyverzett polgárok egy része is rendelkezett berdissel más baltafélék mellett.
Svédországban kedvelt fegyver volt, ott csak szakállas bárdnak nevezték (skäggyxa). Elterjedtségét az is mutatja, hogy például Kumla templomának freskóin más bárdok mellett több berdist is ábrázoltak 1482-ben.
Lengyelországban 1670 táján bevezetettek egy ugyancsak berdisnek nevezett kisebb bárdot a muskétásoknak, de már a 18. század elején fölhagytak a használatával. Ez a fegyver nem hasonlít a nyugat-európai és az orosz berdisekre, inkább csak egy kétkezes bárdnak tekinthető, ami heggyel is rendelkezik.
_MET_04.3.100_001jan2015.jpg)
Hasonló fegyverek
- Lochaber bárd: a fokára kampót kovácsoltak.
- A dervisbárdnak nevezett török bárdok egyes példányai
- Gléfe, bár hosszabb a nyele és a feje kisebb.
- Egyes indiai kétkezes bárdok fejét ugyanúgy két ponton rögzítették, mint a berdisekét.
- Az epszilon bárd az ókorból
Jegyzetek
- ↑ Waldman, 165. o.
- ↑ "Słownik Etymologiczny Języka Polskiego" (lengyel nyelven). 1927. Hozzáférés: 2026. április 24.
- ↑ Waldman, 174. o.
- ↑ "ВЭ/ВТ/Бердыш" (orosz nyelven). Wikisource. Hozzáférés: 2026. április 28.
- ↑ Годовая смета 1667 г./ Сборник Московского архива Министерства юстиции : Т. 1. — Москва, 1913—1914. — 26. Псков и его пригороды : Кн. 2. — 1914. — 3, IX, 555 с.
- ↑ "Skäggyxa, guisarme, 1500-1600-tal" (északi számi nyelven). Swedish National Historical Museums (SHM). Hozzáférés: 2026. április 30.
- ↑ "Helgon, martyrier och helgonlegender S:t Olof" (északi számi nyelven). Christer Malmberg. Hozzáférés: 2026. április 30.
- ↑ Richard Brzezinski (1987). Polish armies, 1569-1696 (2) Men-at-arms 188. Osprey Publishing Ltd.
- ↑ Tadeusz M. Nowak, Jan Wimmer (1981). Historia oręża polskiego 963-1795 (lengyel nyelven). Wiedza Powszechna. 478-479. o. ISBN 83-214-0133-3.
- ↑ "Psalter-Hours". The Morgan Library & Museum (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. április 24.
- ↑ "Lochaber axe - 18th century" (angol nyelven). Royal Armouries Museum. Hozzáférés: 2026. április 30.
- ↑ "Dervish Ax". The Metropolitan Museum of Art. Hozzáférés: 2026. április 30.
Források
- John Waldman: Hafted Weapons in Medieval and Renaissance Europe. Boston: Leiden. 2005.
