| Big Jack Johnson | |
| A 2009-es Chicago Blues Festival-on | |
| Született | Jack N. Johnson 1940. július 30. Clarksdale |
| Elhunyt | 2011. március 14. (70 évesen) Memphis |
| Művészneve | Big Jack Johnson |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása | |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | blues |
| Aktív évek | 1960–2011 |
| Kiadók | Earwig Music |
| Hangszer | |
Jack N. Johnson, művésznevén Big Jack Johnson (1939 vagy 1940. július 30. – 2011. március 14.) amerikai elektromos blues zenész, az Delta blues hangjának kései megszólítója. Azon ritka zenészek közé tartozott, aki mandolinon is játszott.
Johnson 13 évesen kezdte zenei karrierjét gitárosként blues és country zenész édesapjával. 18 évesen elektromos gitárra váltott. 1962-től Frank Frosttal és Sam Carr-ral trióként lépett fel, kezdetben a "The Nighthawks", később a "The Jelly Roll Kings" néven. 1979-ben kiadták a Rockin' the Juke Joint Down című albumot, amely az első felvétele volt. A trió 1987-ben feloszlott. 1997-ben újra összeálltak, hogy felvegyék az Off Yonder Wall című albumot. Mindkét albumot jelölték a Handy-díjra.
1987-ben kiadta első szólóalbumát, a The Oil Mant; különösen figyelemre méltó a Catfish Blues című számának az ő feldolgozása.2002-es The Memphis Bar-B-Que Sessions című albumáért, amelyet olyan blues kollégákkal vett fel, mint Pinetop Perkins és Kim Wilson, megkapta az Év Akusztikus Blues Albumáért járó Handy-díjat. Pályafutása során számos díjat kapott.
Big Jack Johnson 2011-ben, hosszú betegség után, 70 éves korában hunyt el.
{{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)