| Bizmut-hidroxid | |
| Más nevek | Bizmut(III)-hidroxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 10361-43-0 |
| PubChem | 9838064 |
| ChemSpider | 8013784 |
| EINECS-szám | 233-790-2 |
| InChIKey | TZSXPYWRDWEXHG-UHFFFAOYSA-K |
| UNII | B1818YPL67 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Bi(OH)3 |
| Moláris tömeg | 260,00 g/mol |
| Megjelenés | Fehér vagy sárga színű por |
| Sűrűség | 4,36 g/cm³ |
| Olvadáspont | elbomlik |
| Oldhatóság (vízben) | oldhatatlan |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Irritatív (Xi) |
| R mondatok | R36/37/38 |
| S mondatok | S26, S37 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A bizmut-hidroxid (Bi(OH)3) a bizmut egyik szervetlen vegyülete.
Bizmutsókból lúgok fölöslegének hatására fehér, pelyhes csapadék alakjában válik le a bizmut-hidroxid:
Már 100 °C-on való hevítéskor könnyen vizet veszít, és BiO(OH) összetételű bizmutil-hidroxiddá vagy helyesebben bizmut-oxid-hidroxiddá alakul át. Lúgokban nem oldódik ugyan, de borkősavas sók és lúgok jelenlétében komplex alakban oldatban marad, s ebből enyhe redukálószerek (pl. szőlőcukor) melegítésre fémbizmuttá redukálják. Ezt a reakciót az orvosi laboratóriumi gyakorlatban cukor kimutatására használják. (Nylander-próba)