| Bob Brookmeyer | |
| 1978, Lengyelország | |
| Született | Robert Edward Brookmeyer 1929. december 19. Kansas City |
| Elhunyt |
New London |
| Beceneve | Bob |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Margo Guryan |
| Szülei | Elmer Edward Brookmeyer Mayme Seifert |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | National Endowment for the Arts |
| Halál oka | szívelégtelenség |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | dzsessz |
| Együttes | Gerry Mulligan kvartett |
| Kapcsolódó együttes(ek) | Mulligan's Concert Jazz Band |
| Hangszer | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bob Brookmeyer témájú médiaállományokat. | |
Bob Brookmeyer, Robert »Bob« Edward Brookmeyer (Kansas City, 1929. december 19. – New London, 2011. december 15. vagy 2011. december 16.) amerikai harsonás, zongorista, hangszerelő, zeneszerző. Nyolcszor jelölték Grammy-díjra.
A Kansas City Conservatory of Music-ba járt, de nem végezte azt el. Zongorázott a Tex Beneke és Ray McKinley vezette big bandekben. Az 1950-es évek elején a Claude Thornhill zenekarában már a harsonára koncentrált. Az 1950-es években Stan Getz, Jimmy Giuffre és Gerry Mulligan által vezetett combók tagja volt. Az 1950-es, -60-as években Brookmeyer New York-i klubokban játszott, és a televízióban – a The Merv Griffin Show házizenekara tagjaként – stúdiófelvételeken dolgozott, valamint hangszerelt Ray Charles és mások számára.
Az 1960-as évek elején Brookmeyer csatlakozott Clark Terryhez egy sikeres zenekarban. 1965 februárjában Brookmeyer és Terry együtt szerepelt a BBC2 Jazz 625 című műsorában.
1968-ban Los Angelesbe költözött, és főállású stúdiózenész lett. 10 évet töltött a nyugati parton. Ezalatt súlyos alkoholproblémái támadtak. Miután túltette magát ezen, és visszatért New Yorkba. 1979-ben a Thad Jones / Mel Lewis Orchestra zenei igazgatója lett.
Brookmeyer az 1980-as évek elejétől európai együttesek számára komponált és velük lépett fel. Zeneiskolát alapított és vezetett Hollandiában, és tanított a New England Conservatory of Music-ban Bostonban, Massachusettsben és más intézményekben.
Brookmeyert 2006-ban a NEA – National Endowment for the Arts a jazzmasterek közé sorolta. Nyolcadik alkalommal jelölték Grammy-díjra a Vanguard Jazz Orchestra Forever Lasting című albumáért − röviddel halála előtt. Ugyanezt az albumot jelölték az 57. Grammy-díjátadón (2014) a legjobb nagy dzsesszegyüttes kategóriában. Ez a CD teljes egészében Brookmeyer szerzeményeiből áll.
Brookmeyer pangásos szívelégtelenben halt meg 2011. december 15-én New Londonban, (New Hampshire).