| Boyd Raeburn | |
.jpg) | |
| William P. Gottlieb fotója, 1946 | |
| Született | Boyd Albert Raeburn 1913. október 27. Dél-Dakota |
| Elhunyt | 1966. augusztus 2. (52 évesen) Lafayette |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Lorraine Anderson Ginny Powell |
| Gyermekei | 3 |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Boyd Raeburn témájú médiaállományokat. | |
Boyd Raeburn, (Faith, Dél-Dakota, 1913. október 27. – Lafayette, 1966. augusztus 2.) amerikai zenekarvezető, altszaxofonos.
Boyd a dél-dakotai Faith városában született. Raeburn a Chicagói Egyetemre járt, ahol egy egyetemi zenekart vezetett. Legkorábbi tapasztalatait kereskedelmi zenekarvezetőként szerezte a Chicagói Világkiállításon (1933–1934). Abban az évtizedben tánczenekarokban dolgozott, néha vezette is őket.
A következő évtizedben zenekara swinget játszott. Későbbi nagyzenekara, amely aktívan 1944-1947 között olyan hangszereléseket adott elő, amelyek gyakran hasonlítottak a Woody Herman által használt feldolgozásokhoz és Stan Kenton progresszív dzsesszéhez. A George Handy által hangszerelt kompozíciók voltak a leginkább előremutatóak, olykor Igor Stravinsky módján disszonanciát is használva.
Raeburn második felesége Ginny Powell énekes volt, akinek a Rip Van Winkle-t írta. A pár 1946-ban házasodott össze, két gyermekük született. Powell a férje mellett Harry Jamesszel és Gene Krupával is énekelt.
Raeburn 1966-ban szívrohamban halt meg 52 évesen. Powell-lel közös fia a a New Orleans-i Jazz William Ransom Hogan Archívumának kurátora volt 2017. decemberéig.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Boyd Raeburn című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.