| Briatico | |||
| A La Rocchetta tengerparti őrtorony romjai | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Calabria | ||
| Megye | Vibo Valentia (VV) | ||
| Frazionék | Conidoni, Mandaradoni, Paradisoni, Potenzoni, San Costantino, San Leo, Sciconi | ||
| Védőszent | Szent Miklós | ||
| Irányítószám | 89817 | ||
| Körzethívószám | 0963 | ||
| Forgalmi rendszám | VV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3700 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 148,0 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 51 m | ||
| Terület | 28 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Vibo Valentia térképén | |||
![]() | |||
| Briatico weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Briatico témájú médiaállományokat. | |||
Briatico község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Vibo Valentia megyében.
A megye északi részén fekszik, Santa Eufemia-öböl partján. Határai: Cessaniti, Vibo Valentia, Zaccanopoli, Zambrone és Zungri.
A hagyományok szerint a várost Epizephürioi Lokroiból származó görög telepesek alapították. Első írásos említése azonban csak a 12. származik, amikor Roger, szicíliai király a miletói egyházmegyének ajándékozta az Euriatikon név alatt ismert kis települést és a hozzátartozó területeket. A középkor során nemesi családok birtoka volt (de Traynam de Santilis, d’Aquino, Ruffo, Marzano stb.). Az 1783-as calabriai földrengésben a település teljesen elpusztult. A túlélők az elpusztult településtől néhány kilométer távolságra, annak egykori kikötői részénél (marina) építették fel a mai települést. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
A népesség számának alakulása:
