| Buhy | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Megye |
| ||
| Polgármester | Jean-Pierre Doré (2014. március 30. – ) | ||
| INSEE-kód | 95119 | ||
| Irányítószám | 95770 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 329 fő (2023. jan. 1.) | ||
| Népsűrűség | 47,96 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság |
| ||
| Terület | 6,86 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
| Buhy weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Buhy témájú médiaállományokat. | |||
Buhy egy község Franciaországban. Lakosainak száma 329 fő (2023. január 1.). Buhy Parnes, La Chapelle-en-Vexin, Montreuil-sur-Epte és Saint-Clair-sur-Epte községekkel határos.
Buhy-ról először a 19. századból maradtak fenn adatok, ekkor már iparilag aktív település volt: 1920-ban területén, egy La Naie nevű helyen papírgyár működött, amely csomagolópapírt gyártott. 1822-ben szintén volt egy gyár ( "manufaktúra" vagy "fűrészmalom" néven ismert), amely Régnier úr tulajdonában állt, és több tucat embert foglalkoztatott, köztük gyerekeket is. Mivel az itteni Cudron nevű patak mozgatóereje nem volt elegendő, a gyárat gőzgéppel szerelték fel. 1825-ben a Cudron vizét Saint Clair városában szennyezettnek és állatok számára fogyasztásra alkalmatlannak minősítették. A gyárat 1845-ben fűrészüzemmé alakították át, amely kocsiszíjakat és székeket gyártott, majd 1852-ben pamutüzemmé.
A fűrészmalom 1879-ben leégett, és miután helyreállították, vasúti talpfák gyártására specializálódott Portugália számára. 1893-ban a fűrészüzemet eladták Léon de Montgolfier-nek, aki székeket kezdett itt gyártani.
190-1930 között a létesítményeket az Ador vállalat használta, amely a második világháború kezdetéig takarmányt gyártott itt.
Buhy Parnes, La Chapelle-en-Vexin, Montreuil-sur-Epte és Saint-Clair-sur-Epte községekkel határos.

Marie-Pierre de Bellefon, Pascal Eusebio, Jocelyn Forest, Olivier Pégaz-Blanc et Raymond Warnod (Insee), « En France, neuf personnes sur dix vivent dans l’aire d’attraction d’une ville [archive] », sur insee.fr, 21 octobre 2020 (consulté le 6 avril 2021). Hippolyte Cocheris, Anciens noms des communes de Seine-et-Oise, 1874, ouvrage mis en ligne par le Corpus Etampois [archive].
Loi no 64-707 du 10 juillet 1964 portant réorganisation de la région parisienne [archive], JORF no 162 du 12 juillet 1964, p. 6204–6209, fac-similé sur Légifrance. Des villages de Cassini aux communes d'aujourd'hui [archive] sur le site de l'École des hautes études en sciences sociales.
Réélu pour le mandat 2008-2014 : Site de la préfecture du Val d‘Oise-liste des maires, 3 août 2009 [PDF]) [archive]

| Lakosok száma | 317 | 322 | 325 | 325 | 323 | 322 | 320 | 322 | 327 | 329 |
| 2013 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | 2023 |