| Burghausen | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Bajorország | ||
| Járás | Altötting járás | ||
| Polgármester | Florian Schneider (2020. május 1. – ) | ||
| Irányítószám | 84489 | ||
| Körzethívószám | 08677 | ||
| Rendszám |
| ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 19 381 fő (2025. dec. 31.) | ||
| Népsűrűség | 978,34 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 421 m | ||
| Terület | 19,81 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Bajorország térképén | |||
| Burghausen weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Burghausen témájú médiaállományokat. | |||
Burghausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 19 381 fő (2025. december 31.).
Itt található az óváros fölé nyúló hegytetőn a világ leghosszabb vára (1051 m).
Az osztrák Salzburgtól kb. 50 km-re északra, Münchentől kb. 100 km-re keletre, az osztrák-német határfolyó, a Salzach mellett fekszik.
Burghausen Haiming, Überackern, Hochburg-Ach, Sankt Radegund, Burgkirchen an der Alz és Mehring községekkel határos.
Népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
| Lakosok száma | 3010 | 5215 | 18 153 | 16 736 | 17 584 | 18 259 | 18 622 | 18 862 | 19 494 | 19 381 |
| 1808 | 1925 | 1970 | 1987 | 2012 | 2015 | 2017 | 2021 | 2023 | 2025 |


Mint császári birtokot 1025-ben említették először, azonban a legújabb ásatások leletei szerint a Burghausen vár területe már a bronzkorban is lakott volt. A régészek kelta, vaskori és római kori leletekre bukkantak itt.
1164-ben Oroszlán Henrik vette birtokba a várat, 1180-ban a vár Wittelsbach birtok volt. 1229 körül kapott városi rangot. 1255-től az alsó-bajorországi hercegek második rezidenciájának számított. Burghausen fő bevételi forrása a sókereskedelem volt.
A Burg Németország talán legnagyobb gótikus vára, mely 1 km hosszan húzódik a Salzach fölötti dombsoron. A szinte bevehetetlen helyen már a kelták is építettek őrhelyet, A Burg a kora középkorban erődített királyi vár volt, ide menekült 1024-ben II. Henrik német-római császár özvegye, a később szentté avatott Kunigunda. A vár a 12. században többször is gazdát cserélt. 1180-ban a Wittelsbach grófok foglalták el és a vár birtokában lettek bajor hercegekké.
1255-ben XIII. Henrik bajor herceg kezdte el építeni az új várat a dombsor déli csúcsán. Elődei addigra már városi ranggal is felruházták azt a parányi települést, amely a Salzach folyó partján álló egyetlen házsorból állt. Az ősi, szorosan egymáshoz tapadó házak sorát ismétlődő tűzvészek pusztították el, de a Salzach áradásai is sok kárt okoztak a vár alján megtelepedőknek.
Az eredetileg hat, mára azonban 5 várból álló épületegyüttest erődcsoportot 1459–1503 között erődített várfallal vették körbe, köztük őrtornyokkal. Az egyes várakat egymástól masszív hidak és kapuk választják el.
A védelmi funkció megszűntével az erődöket lakóépületekké alakították át; a Guinness Rekordok Könyve szerint 1051 méteres hosszával ez a világ leghosszabb kastélya. Az együttest hat belső udvar, több torony és bástya tagolja. Épületeiben három múzeumot (Burgmuseum, Stadtmuseum, Fotomuseum) rendeztek be. Két kápolnája a Hedwigskapelle és az Elisabethkapelle.