Pályafutása
Williamset nagybőgőzni és dobolni apja tanította. 1959-ben csatlakozott Jimmy Heath együtteséhez Sam Dockery-vel és Specs Wrighttal). 1960-61 között Gene Ammonsszal és Sonny Stittel dolgozott. Ezután a philadelphiai Combs College of Musicon zeneszerzést és zeneelméletet tanult.
Gerald Price triójával való fellépése után Dakota Staton, Betty Carter, Sarah Vaughan és Nancy Wilson énekeseket kísérte. 1964-68 között Los Angelesben voltak. Ott a Jazz Crusadersszel és Miles Davisszel vettek föl lemezt; és dolgozott Kenny Dorhammel valamint a Bobby Hutcherson/Harold Land Quintettel is.
1969-ben Williams visszatért New Yorkba, ahol tagja lett Herbie Hancock zenekarának. 1972-ig minden felvételükön részt vett. Dolgozott Art Blakey, Herbie Mann, Mary Lou Williams és Eddie Henderson mellett is. A következő években Williams számos albumon volt zenekarvezető. 1980-ban Grammy-díjra jelölték a „Love For Sale” című albumon való részvételéért.
Ron Carterrel és a London Symphony Orchestra-val felvette a „Le Choix des armes” című film zenéjét.
Az 1980-as évek elején Herbie Hancockkal, Tony Williamsszel és Wynton Marsalis-szal dolgozott. 1989-ben kiadott egy albumot saját szerzeményeiből. 1991-ben megbízást kapott egy mű komponálására kvintettre, vonósokra és kórusra.
Saját kvintettjével bejárta Európát, Japánt és Ausztráliát, részt vett a Moszkvai Jazz Fesztiválon, majd csatlakozott a The Timeless Allstars együtteshez.
Adam Kahan filmrendező elkészítette róla a „Buster Williams Bass to Infinity” (2021) című dokumentumfilmet, amelyben olyan kollégái is szerepeltek, mint Benny Golson, Herbie Hancock, Christian McBride, Rufus Reid és Kenny Barron.
.jpg)
