Előzményei
Nemzetközi éghajlat-politikai háttér
A 2015-ben elfogadott párizsi megállapodás célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 °C alatt tartsa, és erőfeszítéseket tegyen az 1,5 °C-os korlátozás érdekében. A megállapodás nemzetileg meghatározott hozzájárulásokra, angol rövidítéssel NDC-kre épül. Ezekben az országok ismertetik kibocsátáscsökkentési vállalásaikat és éghajlat-politikai intézkedéseiket.
A COP27 a 2021-es glasgow-i COP26 folytatása volt. A tárgyalásokon hangsúlyosan jelent meg a korábbi vállalások végrehajtása, valamint az a kérdés, hogyan biztosíthatók az ehhez szükséges pénzügyi és intézményi feltételek. A fejlődő országok számára különösen fontos volt az alkalmazkodási támogatások és az éghajlati károk kezelésére fordítható források növelése.
Tudományos háttér
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja által a konferencia előtt közzétett Emissions Gap Report 2022 szerint az akkor hatályos szakpolitikák a század végére mintegy 2,8 °C-os felmelegedéshez vezettek volna. A feltétel nélküli és a feltételes nemzeti vállalások végrehajtásához a jelentés ennél alacsonyabb, hozzávetőleg 2,6, illetve 2,4 °C-os értéket társított. Ezek forgatókönyveken alapuló becslések voltak, amelyek a vállalások és a párizsi célok közötti eltérést szemléltették.
Az UNEP alkalmazkodási jelentése szintén jelentős finanszírozási hiányt jelzett: a fejlődő országok becsült alkalmazkodási szükségletei az akkori nemzetközi támogatási összegek többszörösét tették ki. A jelentés a tervezés, a végrehajtás és a finanszírozás egyidejű felgyorsítását sürgette.
Szervezése és lefolyása
A konferencia elnöki tisztét Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter töltötte be. Az UNFCCC összegzése szerint az esemény több mint 45 ezer résztvevőt hozott össze, köztük kormányzati küldöttségeket, nemzetközi szervezetek, civil szervezetek és helyi közösségek képviselőit.
A november 7–8-i vezetői csúcstalálkozón állam- és kormányfők vettek részt; a november 15–18-i magas szintű szakaszon elsősorban miniszterek tárgyaltak. Az eredetileg november 18-ig tervezett konferencia a megállapodás elhúzódása miatt november 20-án zárult le.
A hivatalos tárgyalásokkal párhuzamosan szakmai rendezvények, országpavilonok és civil programok működtek. A tárgyalási folyamatban külön szervek foglalkoztak a keretegyezmény, a kiotói jegyzőkönyv és a párizsi megállapodás végrehajtásával.
Főbb témái és eredményei
Sarm es-Sejk-i végrehajtási terv
A konferencia átfogó politikai döntése a Sarm es-Sejk-i végrehajtási terv volt. A dokumentum megerősítette az 1,5 °C-os cél elérésére irányuló erőfeszítések szükségességét, és hangsúlyozta az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése, az energiaellátás és az élelmezésbiztonság összefüggéseit.
A terv szerint az 1,5 °C-os felmelegedési korlát eléréséhez a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás gyors és tartós csökkentése szükséges; a dokumentum 2030-ig a 2019-es szinthez képest 43 százalékos globális csökkentési igényt rögzített. Ez globális tudományos viszonyítási pont, nem valamennyi országra azonos mértékben megállapított kibocsátási kötelezettség volt.
Veszteségek és károk finanszírozása
A részes felek új finanszírozási konstrukciók és egy külön alap létrehozásáról döntöttek, hogy segítsék az éghajlatváltozás káros hatásainak különösen kitett fejlődő országokat. A kérdés mögött az a probléma állt, hogy a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás mellett a már bekövetkező veszteségek kezeléséhez is szükség van forrásokra.
A működési részletek kidolgozására átmeneti bizottságot hoztak létre, amelynek a következő konferenciára kellett ajánlásokat készítenie. A COP27 döntése így az alap létrehozását mondta ki; nem jelentett azonnali, automatikus kifizetést valamennyi klímakár után.
Kibocsátáscsökkentés és energia
A végrehajtási terv megismételte a kibocsátáscsökkentő technológiák nélkül működő szénalapú villamosenergia-termelés fokozatos visszaszorítására és a nem hatékony fosszilisenergia-támogatások kivezetésére irányuló felhívást. A megállapodás azonban nem terjesztette ki a fokozatos visszaszorításra vonatkozó megfogalmazást valamennyi fosszilis energiahordozóra. Ez a konferencia eredményeivel kapcsolatos kritikák egyik központi eleme lett.
A kibocsátáscsökkentési ambíció és a végrehajtás erősítésére munkaprogram indult. A részes feleket arra is felkérték, hogy 2023 végéig vizsgálják felül és szükség szerint erősítsék meg a 2030-ra vonatkozó nemzeti vállalásaikat.
Alkalmazkodás és klímafinanszírozás
A tárgyalásokon tovább folytatódott a globális alkalmazkodási cél részletes kidolgozása. Az alkalmazkodás olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek a megváltozó éghajlati körülményekkel szembeni ellenálló képességet növelik, például a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és az infrastruktúra területén. Az alkalmazkodási finanszírozás növelését a fejlődő országok sürgető szükségletei indokolták.
A konferencia idején továbbra is vitatott kérdés volt a fejlett országok által korábban vállalt, 2020-tól évi 100 milliárd amerikai dolláros klímafinanszírozási cél teljesítése. A tárgyalások egy későbbi, új közös finanszírozási cél előkészítésére és a nemzetközi pénzügyi intézmények szerepére is kiterjedtek.
Korai előrejelzési rendszerek
A konferencián António Guterres ENSZ-főtitkár bemutatta az Early Warnings for All kezdeményezés végrehajtási tervét. A program célja az volt, hogy öt éven belül a világ teljes népességét elérjék a veszélyes időjárási és éghajlati eseményekre figyelmeztető rendszerek.
A terv 2023–2027-re 3,1 milliárd dolláros kezdeti beruházási igénnyel számolt. A megfigyelést és előrejelzést a kockázatok ismeretével, a figyelmeztetések célba juttatásával, valamint a helyi felkészüléssel és válaszlépésekkel kapcsolta össze.
Kritikák és viták
A kibocsátáscsökkentés elégtelensége
A veszteség- és káralapról szóló megállapodást több résztvevő áttörésként értékelte, ugyanakkor az energiaátmenettel kapcsolatos eredményeket számos bírálat érte. A kritikusok szerint a fosszilis energiahordozók egészére vonatkozó erősebb vállalás hiánya korlátozta a konferencia előrelépését a kibocsátáscsökkentés terén.
A Carbon Brief elemzése szintén különbséget tett a károk finanszírozásáról elért történelmi megállapodás és a kibocsátáscsökkentési tárgyalások korlátozott eredményei között. A konferencia megítélése ezért attól is függött, hogy a támogatási és igazságossági kérdéseket vagy a további felmelegedés megelőzését tekintették elsődleges értékelési szempontnak.
Emberi jogok és civil részvétel
A rendezést Egyiptom emberi jogi helyzetével kapcsolatos viták is kísérték. Az Amnesty International a konferencia idején megjelent közleményében a tiltakozásokra felszólító felhívásokkal összefüggő letartóztatásokról és a békés gyülekezés korlátozásáról számolt be. A szervezet szerint ezek a körülmények akadályozták a szabad civil részvételt.
A sajtóbeszámolókban hangsúlyosan szerepelt a bebörtönzött Aláa Abd el-Fattáh aktivista éhségsztrájkja, valamint a tüntetések helyszínére és engedélyezésére vonatkozó korlátozások. A civil szervezetek az éghajlati igazságosságot és az emberi jogok érvényesülését összekapcsolódó kérdésekként kezelték.
é. sz. 27° 56′ 42″, k. h. 34° 21′ 48″27.945000°N 34.363333°EKoordináták: é. sz. 27° 56′ 42″, k. h. 34° 21′ 48″27.945000°N 34.363333°E