| 2021-es ENSZ éghajlatváltozási konferencia | |
| Dátum | 2021. október 31. |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Oka | globális felmelegedés |
A Wikimédia Commons tartalmaz 2021-es ENSZ éghajlatváltozási konferencia témájú médiaállományokat. | |
A 2021-es ENSZ éghajlatváltozási konferenciát, közismert rövidítéssel a COP26-ot 2021. október 31. és november 13. között rendezték meg a skóciai Glasgow-ban. Az esemény az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményében részes felek 26. konferenciája volt. Keretében ülésezett a Kiotói jegyzőkönyv részes feleinek 16. találkozója és a Párizsi éghajlatvédelmi egyezmény részes feleinek harmadik találkozója is.
A konferencia fő eredménye a glasgow-i klímapaktum elfogadása és a párizsi megállapodás végrehajtási szabályainak több területen történő véglegesítése volt. A döntések a kibocsátáscsökkentés, az alkalmazkodás, a klímafinanszírozás és az átlátható jelentéstétel kérdéseire terjedtek ki. A zárómegállapodás kifejezetten foglalkozott a szénalapú villamosenergia-termelés visszaszorításával és a nem hatékony fosszilisenergia-támogatások kivezetésével.
A 2015-ben elfogadott párizsi megállapodás célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 °C alatt tartsa, és erőfeszítéseket tegyen az 1,5 °C-os korlátozás érdekében. Végrehajtása nemzetileg meghatározott hozzájárulásokra, angol rövidítéssel NDC-kre épül. Ezekben az országok ismertetik éghajlat-politikai terveiket és kibocsátáscsökkentési vállalásaikat.
A glasgow-i konferencia egyik feladata a nemzeti vállalások erősítése és a párizsi megállapodás addig lezáratlan végrehajtási kérdéseinek rendezése volt. Ezek közé tartozott a nemzetközi szén-dioxid-piaci együttműködés és a klímavédelmi intézkedésekről szóló beszámolók egységesítése.
A rendezvényt eredetileg 2020 novemberére tervezték. A Covid19-pandémia miatt azonban egy évvel elhalasztották. A halasztást 2020. április 1-jén jelentették be. A házigazda az Egyesült Királyság volt, amely Olaszországgal partnerségben készítette elő a konferenciát.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programja által a konferencia előtt kiadott Emissions Gap Report 2021 szerint az akkori kibocsátáscsökkentési vállalások nem voltak elegendők a párizsi hőmérsékleti célok eléréséhez. A jelentés az új és frissített nemzeti vállalások, valamint más bejelentett intézkedések alapján a század végére mintegy 2,7 °C-os felmelegedést vetített előre. A nettó zéró kibocsátási ígéretek teljes végrehajtása ennél kedvezőbb pályát jelenthetett volna, de a jelentés a rövid távú cselekvés hiányosságaira is figyelmeztetett.
A konferencia elnöke Alok Sharma brit politikus volt. A találkozó elején állam- és kormányfők részvételével vezetői csúcstalálkozót tartottak, amelyet szakértői és miniszteri tárgyalások követtek. A hivatalos programot országpavilonok és szakmai rendezvények egészítették ki.
A tárgyalások az eredetileg tervezett november 12-i zárónapon túl folytatódtak, és november 13-án fejeződtek be. A végső egyeztetések egyik kiemelt vitája a szénenergia jövőjéről szóló szövegezést érintette.
A klímapaktum megerősítette az 1,5 °C-os felmelegedési korlát elérésére irányuló erőfeszítéseket. Tudományos viszonyítási pontként rögzítette, hogy ehhez a globális szén-dioxid-kibocsátásnak 2030-ig a 2010-es szinthez képest 45 százalékkal kell csökkennie, és az évszázad közepe körül nettó zéró szintet kell elérnie. Más üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentését is szükségesnek nevezte.
A részes feleket arra kérték, hogy 2022 végéig vizsgálják felül és szükség szerint erősítsék meg 2030-ra vonatkozó nemzeti céljaikat. Ez a nemzeti körülményeket figyelembe vevő felhívás volt; a globális csökkentési arány nem jelentett minden országra azonos kötelezettséget.
A végleges szöveg a szén-dioxid-kibocsátás mérséklését szolgáló technológiák nélkül működő szénalapú villamosenergia-termelés fokozatos visszaszorítását sürgette. Emellett a nem hatékony fosszilisenergia-támogatások kivezetésére szólított fel, a sérülékeny társadalmi csoportok és az igazságos átmenet támogatásával.
A szénenergiára vonatkozó rendelkezésben a tárgyalások végén a teljes kivezetést jelentő phase-out helyett a fokozatos csökkentést jelentő phase-down megfogalmazás került a szövegbe. A kompromisszumot India kezdeményezte; több küldöttség kifogásolta a gyengítést, de elfogadta a megállapodás lezárása érdekében.
A fejlett országok korábban vállalták, hogy 2020-tól közösen évi 100 milliárd amerikai dollárt mozgósítanak a fejlődő országok klímavédelmi támogatására. A cél teljesítésének elmaradása a glasgow-i tárgyalások fontos vitapontja volt; a paktum sürgette a vállalás teljesítését.
A konferencia felszólította a fejlett országokat, hogy 2025-ig legalább kétszerezzék meg a fejlődő országoknak nyújtott közös alkalmazkodási finanszírozásukat a 2019-es szinthez képest. Az alkalmazkodási intézkedések célja az éghajlatváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség növelése, például az árvízvédelemben, a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban.
Elindították a globális alkalmazkodási célhoz kapcsolódó Glasgow–Sarm es-Sejk munkaprogramot is. Feladata az alkalmazkodási cél értelmezésének és az előrehaladás mérésének támogatása volt.
A COP26-on megállapodás született a párizsi megállapodás 6. cikkének végrehajtási szabályairól. A szabályozás az országok közötti kibocsátáscsökkentési együttműködésre, egy ENSZ-felügyeletű piaci mechanizmusra és a nem piaci megközelítésekre terjedt ki.
Az elszámolási szabályok fontos célja a kettős elszámolás elkerülése: ugyanazt a nemzetközileg átruházott kibocsátáscsökkentést ne használhassák fel egyszerre több ország céljának teljesítésére. A megállapodás a piaci mechanizmus bevételeinek egy részét az alkalmazkodás támogatásához kapcsolta.
A konferencián elfogadták azokat a közös táblázatokat, jelentési formátumokat és dokumentumszerkezeteket, amelyek a párizsi megállapodás megerősített átláthatósági keretének működését segítik. Ezek az üvegházhatásúgáz-kibocsátások, a nemzeti vállalások teljesítése és a nyújtott vagy kapott támogatások áttekinthetőbb bemutatását szolgálják.
A rendszer összehasonlíthatóbb információkat biztosít a nemzetközi előrehaladás értékeléséhez, és figyelembe veszi a fejlődő országok kapacitásbeli korlátait. A jelentéstétel nem azonos a kibocsátáscsökkentéssel, hanem annak ellenőrizhetőségét és nyomon követését támogatja.
A fejlődő országok az éghajlatváltozás okozta veszteségek és károk finanszírozására is további támogatást kértek. Glasgow-ban létrehozták a Glasgow Dialogue elnevezésű párbeszédfolyamatot, amely a kapcsolódó finanszírozási megoldások megvitatását szolgálta. A Santiago-hálózat technikai segítségnyújtási szerepének részletezésében is előrelépés történt.
A konferencián azonban nem hoztak létre önálló veszteség- és káralapot. Erről egy évvel később, az egyiptomi COP27-en született döntés.
Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok elindította a Global Methane Pledge kezdeményezést. A résztvevők közös célként jelölték meg az emberi eredetű globális metánkibocsátás legalább 30 százalékos csökkentését 2030-ig, a 2020-as szinthez képest.
A bejelentéskor több mint száz ország támogatta a kezdeményezést. A 30 százalékos cél közös globális célkitűzés volt, nem minden csatlakozóra külön-külön előírt, azonos mértékű kötelezettség. A vállalás külön kezdeményezésként működött, nem a teljes COP26-résztvevői kör konszenzusos határozataként.
A glasgow-i erdő- és földhasználati vezetői nyilatkozat támogatói vállalták, hogy együttműködnek az erdővesztés és a talajdegradáció 2030-ig történő megállításán és visszafordításán. A nyilatkozathoz állami és magánfinanszírozási ígéretek kapcsolódtak, többek között az őslakos népek és helyi közösségek erdőhöz kapcsolódó jogainak támogatására.
Az Egyesült Államok és Kína közös glasgow-i nyilatkozatban jelezte, hogy fokozni kívánja éghajlatvédelmi együttműködését a 2020-as években. A dokumentum a metánkibocsátással kapcsolatos együttműködésre is kitért, de önmagában nem változtatta meg a két ország hivatalos kibocsátási céljait.
A konferencia előrelépést hozott a párizsi megállapodás végrehajtási szabályaiban, és megerősítette az 1,5 °C-os cél politikai jelentőségét. Ugyanakkor a megállapodás kompromisszumai és a vállalások tényleges végrehajtásával kapcsolatos bizonytalanságok korlátozták az eredmények megítélését.
A kritikák között szerepelt a szénenergiára vonatkozó megfogalmazás gyengítése, a fejlődő országok finanszírozási szükségleteinek kielégítetlensége és a vállalások, illetve a végrehajtási intézkedések közötti eltérés.
Civil szervezetek képviselői bírálták a tárgyalásokhoz való hozzáférés korlátozását, amely szerintük gyengítette a megfigyelők érdemi részvételét.
A glasgow-i döntések több feladatot hagytak a következő konferenciára, köztük a kibocsátáscsökkentési törekvések erősítését és a veszteségek, illetve károk finanszírozásának további tárgyalását. A 2022-es, Sarm es-Sejk-i COP27 ezekre építve folytatta a munkát, és döntött az új veszteség- és káralap létrehozásáról.